A melegmozgalom régóta állítja, hogy a nemi másság nem szabadon választható tulajdonság, hanem biológiai adottság. Most újabb adatok támasztják alá ezt az álláspontot, de a mozgalom aligha fog örülni az eredménynek.
„Ha a homoszexualitásról kiderül, hogy az ember neurobiológiai tulajdonsága, attól még nem válik megváltoztathatatlanná. Csak éppen nem az érintett változtat majd rajta” – írja a Slate magazinban William Saletan.
Májusban Kalifornia állam legfelsőbb bírósága alkotmányos jognak nyilvánította az egyneműek házasságát, és az indoklásban több helyütt is a különböző etnikai csoportok tagjai között kötött házasságok példájára hivatkozott. A melegházasság ellenzői tiltakoztak, mondván, hogy a homoszexuális életvitel nem megváltoztathatatlan vonása az egyénnek, szöges ellentétben a bőre színével és a származására utaló egyéb külső jegyekkel.
A nyugati társadalmakban évezredeken át bevett álláspont volt, hogy a homoszexualitás szabadon választható életforma, és választója büntetéssel jobb belátásra bírható. A meleg mozgalmak újabban egyebek között azokra a tudományos eredményekre hivatkoznak, amelyek arra utalnak, hogy a meleg és a heteroszexuális emberek agyműködése között jellemző eltérések vannak. Mára a lakosság egyre nagyobb része hajlandó úgy tekinteni, hogy a nemi orientáció az ember veleszületett tulajdonsága, és nem választás kérdése.
Az Amerikai Tudományos Akadémia közleményeiben most jelent meg tanulmány arról, hogy az említett eltéréseket a nemi hormonmennyiség magzatkori változása okozhatja. A kutatók olyan agyi funkciókat vizsgáltak, amelyeket jellemzően magzatkori hatások alakítanak. A neurobiológiai kísérlet azt mutatta ki, hogy a meleg férfiak agyának működése a heteroszexuális nők agyáéra hasonlít, a leszbikus nőké pedig a heteroszexuális férfiakéra.
Ezek a különbségek azonban nem magyarázhatók genetikai okokkal. A szerzők nem zárják ki, hogy a férfi homoszexualitásban szerepet játszanak genetikai tényezők, de biztosra veszik, hogy a nők esetében csak elhanyagolható mértékben jöhetnek számításba. Tehát más közös nevezőt kellett keresniük. A kutatás most annak bizonyításán fáradozik, hogy a férfi homoszexualitás legfőbb biológiai oka a férfihormonok alacsony magzatkori szintje, a nők esetében pedig akkor valószínűbb a későbbi homoszexualitás, ha a női hormonszint alacsonyabb az átlagosnál.
A dolog természeténél fogva a feltevés statisztikai bizonyítása évtizedeket vesz igénybe. Oregon államban eközben bárányokkal folynak kísérletek a nőstény egyedek nemi preferenciájának magzatkori befolyásolására, hormonkezelés útján.
Jelenleg tehát a tudomány nem tudja magzatkorban kimutatni az ember szexuális orientációját, s még kevésbé képes hormonális beavatkozással irányítani azt. Saletan azonban biztosra veszi, hogy mindez csupán idő kérdése. Meg is kérdez egy baptista és egy katolikus teológust, akik a homoszexualitást az emberi természettől való eltérésnek tartják, s mindketten nagyon örülnének, ha lehetőség lenne az ilyen beavatkozásra. Úgy vélik ugyanis, hogy ez esetben „más rendellenességekhez hasonlóan” a homoszexualitás is kezelhető lenne.
Saletan szerint ez rossz hír a melegmozgalom tagjai számára. A szülők elsöprő többsége nem akarná, hogy gyermeke meleg legyen. Ha magzatkorban ez a hajlam kiszűrhető és megfordítható, nem kétséges, mit fognak kérni a szülők az orvosoktól. Lehet, hogy a jövevény majdan szeretne meleg lenni. De nem az ő kezében lesz a döntés.