A Jó, a Rossz és a történész

2005. július 09.

Reinhart Koselleck doktorrá avatásának ötvenedik évfordulóján mondott ünnepi beszédében Ivan Nagel a Jó és a Rossz világpolitikai küzdelmének amerikai eszméjére alkalmazta a történész felismeréseit.

Reinhart Koselleck doktorrá avatásának ötvenedik évfordulóján mondott ünnepi beszédében Ivan Nagel a Jó és a Rossz világpolitikai küzdelmének amerikai eszméjére alkalmazta a történész felismeréseit.

Nagel, akiből színházi rendező, esztétika-professzor és harcos politikai író lett, felidézi a közös diákéveket.

Előéletük nem is lehetett volna különbözőbb. Koselleck 18 éves korában önként jelentkezett katonának; 21 évesen orosz fogságba esett; 23 éves korában, 1947-ben került haza. Nagel Magyarországon élte túl a zsidóüldözést; 16 éves volt, amikor 1946-ban kivándorolt Svájcba; ott járt gimnáziumba, azután Heidelbergben folytatta tanulmányait.

A két diák sohasem beszélt a múltjáról. De nem azért, mert - így Nagel - "ostoba és kényelmes módon meg akartunk feledkezni a világ korábbi gyilkos polarizációjáról és az új, fenyegető polarizálódásról".

Sőt épp ez foglalkoztatja mindkettőjüket. Nagel Adornóból kiindulva keresi a magyarázatot, Koselleck kiindulópontja Carl Schmitt. Nagel nem rejti véka alá, hogy minden megbecsülése ellenére, csak részben osztja régi barátja felvilágosodás-kritikáját.

Koselleck a végzetes következményekkel járó képmutatásukért marasztalja el a felvilágosodás gondolkodóit. Kritika és krízis címen megjelent doktori disszertációjában, majd a magyarul is kiadott Elmúlt jövő esszéiben azt fejtegeti, hogy ezek a gondolkodók úgy tettek, mintha a Jó Emberiség nevében lépnének fel a Rossz Hatalommal szemben.

A felvilágosodás - magyarázza Carl Schmitt nyomán az eszmetörténész - olyan ellenségeskedés magvát hintette el, amelyet nem lehet megállapodással lezárni. A konfliktusok moralizálása az államok közti viszonyokra is kiterjedt. Így lett a békével befejezhető, régimódi háborúkból világ-polgárháború.

E régi gondolatát eleveníti fel Koselleck egy 2002-ben adott nyilatkozatában a jelenlegi amerikai külpolitikával kapcsolatban: "A Jó és a Rossz dualisztikus alap-szóképeire mindig könnyű hivatkozni. Csak az a baj, hogy a politikai cselekvés mintájaként nem valami hasznosak. Mert kizárják a másik elismerését, s így a békekötés lehetőségét is."

Ezzel már teljesen egyetért Ivan Nagel.