Soros György Nyílt Társadalom Intézetének egyik vezetője szerint nem. Egy brit konzervatív filozófus vitába száll vele.

Karl Popper a közelmúltban magyar fordításban is megjelent műve, a The Open Society and Its Enemies 1952-es kiadásának előszavában azt írta, hogy már-már kétségbeesett, de aztán egy Amerikában tett látogatás visszaadta hitét a nyílt társadalom jövőjében.

A mai USA-ban nem sok vigaszt találna Popper – állítja Gara LaMarche, az OSI, Soros György Open Society Institute-jának az Egyesült Államokat érintő programokért felelős igazgatója.

Állítását arra alapozza, hogy a radikális jobboldal az elmúlt néhány évben ellenőrzése alá vonta a szövetségi kormányt és sok állam kormányát is. A fundamentalista papok és híveik felszámolják a hatvanas évek kulturális, társadalmi és politikai vívmányait, sőt most már – a társadalombiztosítás és a bíróságok körüli küzdelemben – a roosevelti New Dealt veszik célba.

Soros jótékony célú alapítványai tevékenységük első tízegynéhány évében – tekint vissza az OSI múltjára LaMarche – a kelet- és közép-európai országoknak segítettek a zárt társadalomtól a nyílt társadalom felé vezető átmenetben. „Amikor a kilencvenes évek közepén Soros választott hazája, az Egyesült Államok felé fordította figyelmét, szembeállította a nyílt társadalmat fenyegető itteni kihívásokat azokkal, amelyekkel alapítványi hálózata másik részének kell megküzdenie. Azt gondolta, hogy az Egyesült Államokban, a mintaképül szolgáló nyílt társadalomban aránylag biztonságos a demokrácia és az állampolgári jogok helyzete.”

Azóta megváltozott a helyzet – írja LaMarche. – „Miközben sok más ország, ahol a Soros-hálózat működik, felszámolta az elnyomást, és most már olyan problémákkal küszködik, mint például az erőszak, korrupció és egyenlőtlenség, amelyek gyakran együtt járnak a demokráciával, az Egyesült Államokban a nyílt társadalom alapintézményeit fenyegeti támadás.”  

A 2001. szeptember 11-i terrortámadást követő fejlemények LaMarche szerint megmutatták, hogy maguk az alapvető szabadságjogok forognak veszélyben. Ezzel kapcsolatban Aryeh Neiert, az OSI elnökét idézi: Sok országnak kell küzdenie a terrorizmussal – Izraelnek, az Egyesült Királyságnak, Indiának –, de egyik sem vetemedik arra, hogy meghatározatlan ideig fogva tartson gyanúsítottakat, akik ügyvédet sem vehetnek igénybe.

A politikai ellenzék is létében van fenyegetve. Olyannyira, hogy „az Egyesült Államok minden eddiginél közelebb került az ideológiától vezérelt egypárt-uralomhoz”. Ezt LaMarche a választókerületek republikánusoknak kedvező átszabásával és a szenátusi obstrukció felszámolására irányuló kísérlettel támasztja alá.

A fundamentalisták aláássák a hagyományos jogi kultúrát, ahogy Terri Schiavo eutanázia-ügyében megmutatkozott. Támadják a kutatás és oktatás szabadságát, és lehetetlenné akarják tenni az olyan független alapítványok működését, mint az OSI.

Roger Scruton, a Magyarországon is ismert konzervatív filozófus vitába száll az OSI amerikai programjainak igazgatójával.

„Nálam senki sem csodálja jobban mindazt, amit George Soros el akart érni és el is ért a szovjet birodalom sötét napjaiban – írja. – De ennek a derék embernek a véleménye, hogy ti. az Egyesült Államokban veszélyben forog a demokrácia, semmivel sem bír nagyobb súllyal, mint az enyém, amely szerint mindent összevetve meglehetősen jó állapotban van.”

„Gara LaMarche-nak igaza van abban – folytatja –, hogy a bírói kinevezések körül és a jogi eljárások terén visszaélések tapasztalhatók a politikában. Csakhogy a kérdés az, hogy a visszaélések annyira széleskörűek és visszafordíthatatlanok-e, hogy ez már a nyílt társadalom összeomlásával egyértelmű. Ezt nem sikerült bebizonyítania LaMarche-nak, mint ahogy azt sem, hogy a valóban előforduló visszaéléseket kizárólag vagy akár csak elsősorban a jobboldal mesterkedései okozzák.”

A guantanamói foglyok jogainak korlátozását szabadon és széles körben bírálják az Egyesült Államokban – írja Scruton –, s ráadásul az is lehet, hogy valóban hadifoglyoknak kell tekinteni őket, akiket nem illetnek meg a vádlottak jogai. A Legfelsőbb Bíróság bíráinak politikai alapon történő kinevezésében, illetve a kinevezések politikai okból történő megakadályozásában nemcsak a jobboldal ludas. Hasonlóképpen a kutatás és tanítás szabadságát sem csak jobboldalról próbálják korlátozni az egyetemeken.

Egy társadalom nyíltsága nem azon múlik, hogy hangot kapnak-e benne olyan ideológiák, amelyek a nyílt társadalom felszámolását hirdetik. „Akkor is nyílt maradhat egy társadalom – állítja Scruton –, ha egy ideológia uralkodóvá válik benne, egészen addig, amíg az emberek szabadon kifejezésre juttathatják véleményüket, maguk rendelkeznek a pénzükkel, és nem korlátozzák döntéseiket a számukra legfontosabb kérdésekben, például a vallás gyakorlásában vagy gyermekek iskoláztatásában.”

„Hol van még egy ország az Egyesült Államokon kívül, amelyben szabadon működhetne egy olyan alapítvány, mint az Open Society Institute. Ez az alapítvány ugyanis a rengeteg pénzt, amit csak az amerikai gazdaságban szerezhet egy menekült, arra fordítja, hogy aláássa az országban éppen hatalmon lévő politikai establishmentet.”

„Nem indokolatlan összehasonlítani – mondja Scruton – George Soros és Borisz Berezovszkij helyzetét.”