A szegény újságíró panaszai: El sem tudják képzelni, milyen unalmasak a választások a világ legjobb országában. Legalább egy kis politikai botrány lenne!

Norvégiában szeptember 12-én országgyűlési választásokat tartanak. Jelenleg Kjell Magne Bondevik liberális-konzervatív koalíciója kormányoz. Egészen a múlt hétig szinte biztosra vették, hogy Jens Stoltenberg Munkáspártja és leendő koalíciós partnerei nyerik meg a választásokat.

Lars Bevanger, a BBC helyi tudósítója arról faggatta a konzervatívok egyik kampányfelelősét, hogy „miért maradt le a pártja, amikor minden olyan jól megy az országban”.

A párttisztviselő választ keresve az égre emelte kék szemét.

„A munkanélküliség alacsony – szorongatta tovább az újságíró –, az ENSZ öt éve egyre csak azt hajtogatja, hogy Norvégia a legjobb hely a világon. Miért akarják akkor az emberek visszahozni a hatalomba a Munkáspártot?”

Amikor az ég végképp adós maradt a válasszal, a párttisztviselő megrántotta a vállát: „Nos, talán csak valami változást szeretnének.”

Nem mintha nem volna különbség a két koalíció programja között. Norvégia nem csatlakozott az EU-hoz. A szocdemek újra napirendre tűznék a csatlakozás kérdését.

Az ország megállja a helyét a globális versenyben, miközben bőkezű jóléti államot tart fenn. De a norvégok nem élnek valami fényesen. Magasak az adók, drágák a szolgáltatások. Nincs nagy különbség a jövedelmek között, de a tisztes keresetet mindenkinek be kell osztani.

A szocdemek még tovább is fejlesztenék a jóléti államot, különösen az öregek ellátását tartják elégtelennek. Ezért elleneznek minden adócsökkentést. A konzervatívok meg természetesen csökkenteni akarják a gazdaságra nehezedő adóterheket.

Szépen folyik a küzdelem, és senki sem panaszkodik, hogy a pártok harca megosztja a társadalmat. A norvégok abban sem találnak kivetnivalót, hogy a kampány kiterjed az oktatási intézményekre. A szavazás előtti héten próbaválasztást tartanak a középiskolákban. Ez nem csupán ártatlan játék. A tapasztalatok szerint a próbaválasztások eredménye előrevetíti az igazi választásokét.

A BBC norvég tudósítója, aki sok évig a londoni központban dolgozott, jól tudja, hogy az angol közönség erősebb politikai ingerekhez szokott. „El sem tudják képzelni, milyen unalmasak a választások a világ legjobb országában” – panaszkodik jelentésében. – És hozzáteszi, hogy igazi újságíró lévén, nem adja föl a reményt: „A hétfői választásokig talán csak kirobban még egy jó kis politikai botrány.”

Ilyesmit korábban is próbált szállítani Lars Bondevik a BBC-nek. Haakon Magnus herceg, a trón várományosa közrendű asszonyt vett feleségül, akinek már volt egy házasságon kívül született gyermeke. Csakhogy ez nem rendítette meg különösebben az uralkodócsaládot, még kevésbé a norvég közönséget.

Csupán abból kerekedett valami botrányféle, hogy a hercegi pár közös gyermekének megszületése után a trónörökös GYES-re akart menni. Épp amikor királyi atyja gyengélkedett, és az alkotmány szerint neki kellett volna helyettesítenie.

Félő, hogy ez sem elégítette ki a szaftosabb botrányokhoz szokott angol közönség igényeit.