A pártvezérek vitáját elefánt-menetnek nevezi a német sajtó. Schröder megvadult elefánt módjára viselkedett a választás estéjén a ZDF köztelevízió berlini stúdiójában.

A Stern a parlamenti jegyzőkönyvek stílusában közli a vita egy részét.

Nikolaus Brender, a ZDF főszerkesztője: Szövetségi Kancellár úr...

Gerhard Schröder, Szövetségi Kancellár (a szavába vág): Jó hogy kancellárnak nevez.

Brender: Miért, már visszalépett?

Schröder: Nem, a legkevésbé sem, Brender úr.

Brender: Csak meglepődtem. Akkor újra: Szövetségi Kancellár úr, mert még az...

Schröder (a szavába vág): Kancellár maradok akkor is, ha maga ellene dolgozik.

Brender: Ellene dolgoznék?

Schröder: Igen.

Brender: Médiahatalomról és médiakampányról beszélt...

Schröder (a szavába vág): Joggal. Igen, joggal.

Brender: Arra utalok, hogy az ARD-nek (a közszolgálati rádiónak) és a ZDF-nek (a köztelevízónak) nincs mit a szemére vetnie.

Schröder (a szavába vág): Én így látom, maga másképp.

(Érthetetlen szóváltás.)

Hartmann von der Tann, az ARD főszerkesztője: Szövetségi Kancellár úr, egy intellektuális  problémám van. Meghallgattam a harcias beszédet, amelyben azt mondta, hogy Ön fog kormányt alakítani. Ugyanakkor azt mondta, hogy nem lesz nagykoalíció. Hallhatta, hogy Westerwelle úr kizárta a koalíciót Önnel. Ön meg, mint mondta, nem akar koalícióra lépni Bisky úrral. Akkor most nem tudom, hogyan akar kormányt alakítani.

Schröder: Pedig világos, Von der Tann úr. Valóban intellektuális problémái vannak.

A Berliner Morgenpost beszámolója: „A kancellár nem a másik oldalon kereste az ellenséget. Merkelen csak nevetett. Amikor Stoiber beszélt, a fejét csóválta. Westerwellét, aki azt bizonygatta, hogy ő a választások voltaképpeni győztese, kioktatta, mint egy iskolásgyereket. Az igazi ellenséget a moderátorokban látta, Nikolaus Benderben és Hartmann von der Tannban, s általában a politikai újságírókban, a véleményformálókban és a közvéleménykutatókban. A kancellár azzal vádolta őket, hogy már a választás előtt leírták. Mire Brender: nem minden befolyásolás, ami nem tetszik a kancellárnak. A választókat nem tudják befolyásolni a magához hasonlók – vágott vissza megvetően Schröder.”

Brender rövid interjút adott a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak a példátlanul durva támadás alkalmából.

„Nikolaus Brender híres a függetlenségéről – írja a FAZ az interjú bevezetőjében. – Amikor felmerült, hogy ő legyen a ZDF főszerkesztője, nagyon örültek a szociáldemokrata kurátorok, mert azt gondolták róla, hogy baloldali. De nem hagyta magát pártpolitikai közhelyek szerint besorolni. A köztévé vörös és fekete kurátorai úgynevezett baráti körökben beszélik meg az ügyeket. A főszerkesztő következetesen megtagadta, hogy szóba álljon akár az egyik, akár a másik baráti körrel.”

FAZ: Ilyen elefánt-menetet még nem láttunk. A Szövetségi Kancellár médiahatalomról és médiamanipulációról beszélt. Miért vette fel a kesztyűt főszerkesztő úr?

Brender: Mert a szemrehányás alaptalan. A politikusokat állandóan az a veszély fenyegeti, hogy a médiát teszik felelőssé a saját nehézségeikért és a választási eredményekért. A hatalom birtokosa és a szabad sajtó képviselője ütközött össze. Az újságírónak világossá kellett tennie, hogy nincs alávetve a politikusoknak.

A német újságírószövetség (DJV) bocsánatkérést követel a kancellártól.