„Az olimpiai játékok megrendezése olyan, mint egyetlen esküvőre templomot építeni. A drága olimpiai létesítmények csak rövid ideig kellenek, aztán kihasználatlanul maradnak, vagy át kell alakítani őket. Az esküvői ruhát is át lehet szabni, hogy később is viselni lehessen, ám az így létrehozott divatos szoknya meglehetősen drága lesz” – írja a Metazinból is ismert Tim Harford közgazdász a Financial Timesban.
Kutatások szerint az olimpia megrendezése legalább 10 milliárd dollárba kerül. A szórás hatalmas: az elmúlt néhány nyári játék közül a legolcsóbb, az atlantai olimpia 3,6 milliárdból, a legdrágább, a pekingi viszont 45 milliárdból valósult meg. Bár eleinte a politikusok és a bevételeket többszörösen túlbecslő szervezők azt állítják, hogy gazdaságilag jelentős haszonnal jár az olimpia, a tetemes rendezési költségek miatt az esetek többségében borítékolható a veszteség: a rendező város a jegybevételekből, szponzori hirdetésekből és a közvetítési jogokból nagyjából 4 milliárd dollár bevételre számíthat.
Persze a gazdaság más területei is profitálnak, ám ezt a hasznot is túl szokták becsülni – folytatja Harford. A londoni olimpia esetén például kevesebb volt a turista a városban, mint a korábbi évek hasonló időszakában. A sportesemények látogatói ráadásul a hagyományos turistalátványosságokat, például a múzeumokat kevésbé látogatták. A pekingi hotelek foglaltsága is visszaesett a 2008-as játékok során. Sokszor nehéz megítélni, hogy összességében nyereséges volt-e az olimpia nemzetgazdasági szempontból, de vannak egyértelmű példák – például Sydney esetében ráfizetéses volt a rendezés.
Harford mindazonáltal úgy véli, hogy kellő odafigyeléssel megéri olimpiát rendezni. Recesszió idején az olimpiai beruházások munkahelyet teremtenek, és elősegítik a gazdasági növekedést. A kevésbé ismert helyeken a turizmust is jelentősen élénkítheti a rendező városra irányuló kiemelt figyelem. A turisták által már most is igen kedvelt világvárosok számára az olimpia nem jelent túl nagy előnyt, ám a kisebbek komoly mértékben profitálhatnak. (Harford itt megemlíti, hogy turisztikai szempontból a 2024-es pályázók közül Budapest járna legjobban.) De persze a legfontosabb, hogy ne legyen nagy az olimpiai pazarlás. A keleti blokk államai által bojkottált 1984-es Los Angeles-i játékok például azért lehettek nyereségesek, mert fényűző, új létesítmények helyett már meglévőket használtak. Végül pedig – teszi hozzá Harford –, ha már egy olimpiát megrendeztek egy városban, célszerű újra jelentkezni, hiszen másodszorra jóval olcsóbban is megúszható a szervezés.