Clinton még rosszabb?

2016. november 01.

Az orosz liberális publicista az elnökválasztás után sem vár sok jót az orosz–amerikai kapcsolatoktól. Trumpot a liberális demokráciára veszélyes, elszabadult hajóágyúnak tartja, Hillary Clinton külpolitikáját azonban talán még kártékonyabbnak.

„Részt vettem a 2011-es Putyin-ellenes tüntetéseken, és egyetértettem Hillary Clinton akkori Putyin-kritikájával. Mégis úgy hiszem, hogy Clinton elnökké választása rossz lenne mind Oroszországnak, mind az Egyesült Államoknak” – írja Leonyid Bersidszkij, a Bloomberg publicistája, és az orosz Vedomosti gazdasági lap alapító szerkesztője.

Bersidszkij felidézi, hogy közvélemény-kutatások szerint bár az oroszok jobbára nem kísérik szorosan figyelemmel az amerikai elnökválasztást, a többség úgy véli, hogy az orosz–amerikai kapcsolatok szempontjából Donald Trump győzelme lenne a kedvezőbb. Ez részben persze a Clinton-ellenes orosz kormánypropaganda hatása, ám Bersidszkij maga is attól tart, hogy nem alaptalanok a félelmek, miszerint Clinton elnökké választása esetén jelentősen romolhat a már most is mélyponton lévő amerikai–orosz viszony.

A Putyin-ellenes szerző nem rejti véka alá, hogy Donald Trumpot rendkívül kártékony figurának tartja. Ám Hillary Clinton külpolitikáját sem tartja kevésbé veszedelmesnek. Kifejezetten aggasztónak gondolja, hogy Clinton végtelenül leegyszerűsítő és ellenséges ideológiát hirdet Putyinnal kapcsolatban. Bersidszkij felidézi, hogy a demokrata elnökjelölt „a globális szélsőséges nacionalizmus” ősatyjának nevezte az orosz elnököt, és felelőssé tette az európai bevándorlás-ellenes populista pártok megerősödéséért. Kétségtelen, hogy Putyin sokat tett a szovjet múlt rehabilitálása érdekében, ám ettől még alaptalan populista nacionalistának nevezni. Ellentétben az európai szélsőjobboldallal, a Kreml nem muszlimellenes, sőt az európainál sokkal keményebben lép fel az etnikai nacionalizmust felszítani vágyó neonáci csoportokkal szemben – írja Bersidszkij. Putyin ideológiai szempontból kaméleon, nem nagyon van víziója: pragmatista politikus, akinek Nyugat-ellenes retorikáját kényszer szülte – a nyugati nagyhatalmak elutasító magatartását Putyin harcias Nyugat-ellenességgel akarja a maga javára fordítani.

Vajon Hillary Clinton hogyan viszonyulna elnökké választása után Moszkvához? – fűzi tovább a gondolatot Bersidszkij. Netán ugyanazzal a harcias önhittséggel folytatja a demokrácia terjesztését, és száll szembe a putyini rendszerrel mint öt éve a Líbiában? (Az akkor külügyminiszter Clinton Kadhafi halálát így kommentálta: „jöttünk, láttunk, meghalt”). Esetleg felfegyverzi Porosenko elnököt, úgy téve, mintha az ukrán államfő a liberális demokrácia képviselője lenne? Ha igen, akkor vajon kész lesz háborúba bocsátkozni Oroszországgal, amennyiben az amerikai terjeszkedést megállítandó, Moszkva lerohanja Ukrajnát? Netán Szíriában is hajlandó lenne fegyveres konfliktust kockáztatni Putyinnal? 

Bersidszkij még ezt a lehetőséget sem zárja ki, miután valószínűsíti, hogy Hillary Clinton, különösen a hacker-botrány után, nem lesz hajlandó visszavenni korábbi harcias retorikájából, és pragmatikus megegyezésre törekedni az általa fő gonosznak tartott Putyinnal. A katonai konfliktusnál is több esélyt lát azonban arra, hogy Clinton gazdasági szankciókkal akarja majd kivéreztetni Putyint. Aki viszont ettől még inkább Nyugat-ellenessé válhat, és a gazdasági visszaesés miatt esetleg megcsappanó népszerűségét a krímihez hasonló hadművelettel akarja majd megerősíteni. Mert Bersidszkij evidenciának tekinti azt is, hogy Putyin sem fog meghátrálni.

Mindebből nem következik, hogy az orosz–amerikai kapcsolatok felvirágoznának az ellenfelénél pragmatistább Trump győzelmével. Bersidszkij szerint a republikánus párti jelölt talán még maga sem tudja, mint akar majd kezdeni Moszkvával. Abban viszont biztos, hogy Trump nem segítené a Putyin-ellenes liberálisokat, akik közé a szerző magát is sorolja.