Nyomtatás

A gazdagok tényleg mások

2017. március 12.

Scott Fitzgerald állítólag azt mondta Ernest Hemigwaynek, hogy „a gazdagok mások, mint mi”, amire Hemingway így felelt: „igen, több pénzük van”. Egyre több kutatás sugallja, hogy Fitzgeraldnak volt igaza. A vagyon megváltoztatja az embert.

Egyre több tudományos kutatás bizonyítja, hogy a pénz megváltoztatja, hogyan tekintünk embertársainkra és problémáikra” – olvassuk Lila MacLellantól, a Quartz magazin publicistájától.

A cikk apropója a New York University pszichológusainak októberben publikált tanulmánya. A fiatal kutatók azt vizsgálták, hogy van-e összefüggés a vagyoni helyzet és az empátia között. A tanulmány megállapítja, hogy a tehetősebbek kevesebb figyelmet szentelnek az utcán mellettük elhaladóknak. A tanulmány szerzői egy másik kutatásban azt találták, hogy a gazdagabbak lassabban ismerik fel az érzelmi változásokat mások arcán.

MacLellan felidézi, hogy az elmúlt években több kutatás jutott hasonló megállapításra. Egy 2012-es kísérletsorozat tanúsága szerint a gazdagabbak nehezebben azonosulnak mások szenvedésével, mint a kevésbé tehetősek. Egy másik felmérés megállapítja, hogy a jómódúak nehezebben tudnak beszélgetőpartnereikre figyelni, egy harmadik pedig kimutatja, hogy nehezebben azonosítják be mások érzelmeit. Egy 2015-ös kutatás EEG-vizsgálataiból kiderül, hogy a jómódúaknak az együttérzésért felelős agyterülete nehezebben reagál. Bár a gazdagok hajlamosabbak azt állítani, hogy empátiával viseltetnek mások iránt, ennek éppen az ellenkezője a valószínű. Mindennek fényében már nem is meglepő, hogy a gazdagok a mindennapi viselkedésük során is agresszívebbek, például a közlekedésben.

A fenti kutatások arra engednek következtetni, hogy a jómódúak hajlamosabbak átnézni az embereken, aminek pedig az az oka, hogy kevésbé szorulnak rájuk. Akinek pénze van, az mások jóindulatától és önzetlenségétől függetlenül is eléri céljait, ezért kevésbé motivált abban, hogy embertársai érzelmeit kiismerje és kapcsolatot teremtsen velük. Ami a gazdagokra nézve is káros, hiszen erősíti a velük szembeni előítéleteket, és a súlyos egészségügyi kockázatokkal járó elmagányosodás esélyét

Mindebből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy az egyenlőtlenség növekedése öngerjesztő folyamat. Mint arra MacLellan is utal, a növekvő jövedelmi egyenlőtlenség következtében mélyülő vagyoni különbségek súlyos szociokulturális megosztottsághoz vezetnek. Ahogy a gazdagabbak egyre kevésbé éreznek együtt a leszakadókkal, annál nehezebb elfogadtatni az esélyegyenlőség megteremtéséhez szükséges intézkedéseket.