Nyomtatás

A kultúrharc nem vész el, csak átalakul

2017. április 2.

Az amerikai liberális elemző szerint a vallás csökkenésével összhangban nő a rendszerellenesség és az előítéletesség. A jobb- és a baloldal közötti ideológiai szembenállás a szekularizáció hatására sem szűnik meg, sőt, erősödik.

A vallásos erkölccsel kapcsolatos kultúrharc lecsengett, de a helyébe még sokkal rosszabb valami lépett” – írja Peter Beinart liberális publicista az Atlantic magazinban.

Az amerikai jobb- és baloldal közötti kultúrharcban a vallásos-szekuláris szembenállás volt az egyik legfontosabb törésvonal a hatvanas évek óta, vagyis amióta a Republikánus Párt felkarolta a keresztény erkölcsöt. Az elmúlt évtizedekben azonban jelentősen átalakultak az ideológiai erőviszonyok. Az aktív vallásgyakorlók aránya csökkent, a hívők világnézete pedig egyre inkább eltávolodik az egyházi doktrínáktól. A változások hatására a hagyományos keresztény konzervatív értékek politikai jelentősége egyre csökken.

Sokan azt remélik, hogy ezek a folyamatok elősegíthetik a politikai szembenállás enyhülését. Beinart viszont ennek éppen ellenkezőjétől tart. Mint arról a Metazin is beszámolt, a vallás visszaszorult, de a spiritualitás és a csoporthoz tartozás vágya megmaradt, ezért virágoznak az új identitások. Igaz ugyan, hogy a vallásos szavazók által korábban többnyire elutasított sok magatartásforma, így például a melegházasság is mára elfogadottabbá vált, de közben újabb ideológiai frontok nyíltak a kultúrharcban.

Beinart kutatásokat idéz, amelyek rámutatnak, hogy a vallásgyakorlás leginkább a szegényebb és iskolázatlanabb fehérek körében esett vissza. A vallásukat nem gyakorló fehérek között pedig magasabb a szegények aránya, több a válás és nagyobb a pesszimizmus. Amerikában, csakúgy, mint több európai országban a vallástalan fehérek körében erősebbek az etnikai kisebbségekkel és a bevándorlókkal szembeni előítéletek is. Mindebből Beinart azt a következtetést vonja le, hogy a vallási identitás és értékek meggyengülésével a jobboldalon az etnikai és a nemzeti hovatartozás értékelődik fel.

Mindezek fényében nem meglepő, hogy a tavalyi elnökválasztáson a vallástalanok körében jóval magasabb volt a radikálisabb elit- és rendszerellenes üzenettel kampányoló jelöltek népszerűsége. A vallásukat nem gyakorlók körében Trump és Sanders támogatottsága jelentősen meghaladta a mérsékeltebb jelöltekét. Mindkét jelölt az elitből és a rendszerből kiábrándult, leszakadó választókat vette célba, ám Trump a vallástalansággal összefüggő etnikai és civilizációs félelmeket is meglovagolta – írja Beinart, hogy aztán levonja a következtetést: „A politikai konfliktusok a szekularizáció hatására sem enyhülnek, sőt, még engesztelhetetlenebbé válnak.”