Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Szégyellem az államelnökömet

2005. december 20.

Miért választja el a haját középen Ahmadinezsad? Hogy ne találkozhassanak benne a hím és nőstény bolhák. A perzsa-német író nem találja mulatságosnak a népszerű iráni viccet.

Miért választja el a haját középen Ahmadinezsad? Hogy ne találkozhassanak benne a hím és nőstény bolhák. A perzsa-német író nem találja mulatságosnak a népszerű iráni viccet.

Szégyellem az új iráni elnököt, akinek a nevét a bemondók remélhetőleg ki sem tudják ejteni. Szégyellem, hogy Izrael megsemmisítését követelte. Szégyellem, hogy megveti a világi perzsa kultúrát. Szégyellem a szerencsétlenül szabott öltönyeit. Szégyellem a piszkos cipőjét. Azt mondják, nem is mosakszik. Iránból telefonáló ismerőseim sohasem mulasztják el, hogy az elnökről szóló viccekkel ne traktáljanak. Miért választja el a haját középen Ahmadinezsad? Hogy ne találkozhassanak benne a hím és nőstény bolhák. Nevessenek csak, bár én nem tartom mulatságosnak. Ez az ember az elnököm.”

Navid Kermani kétségbeesett kirohanása a Die Zeitban jelent meg. A Kölnben élő perzsa-német írónak nem közömbös a régi hazája. Nem éri be azzal, hogy „összekalapáljon egy pár okos mondatot az iszlám fasizmusról”. „Az ilyen üres szavak semmit sem mondanak Irán ideológiai nyomoráról, különösen Németországban nem.”

Másik hazájában sem érzi magát valami jól. Hiába magyarázza német barátainak, hogy nem minden perzsa fanatikus. Utazzatok Teheránba – javasolja nekik Kermani –, és végezzétek el a kipa-turbán próbát. Ha zsidó fejfedőben intetek le egy taxit, az biztosan megáll, a sofőr kedves lesz, talán még a házába is meghív. De ha szakállt növesztetek, és turbán van a fejeteken, nem fogtok szabad taxit találni, vagy legalábbis nem olyan hamar.

Az író szülei ötven éve telepedtek le Németországban. Jól beszélik a nyelvet, beilleszkedtek, aktív társadalmi életet élnek, de sohasem mondanák, hogy németek. Így van ezzel maga Kermani is, aki már ott született, és német író lett belőle.

„Legfeljebb azt mondanám, szinte bocsánatkérő kettősséggel, hogy perzsa-német vagyok. Az unokafivérem, aki csak hat éve él az Egyesült Államokban, máris amerikainak tartja magát.”

Az ember nem válik németté – írta egy másik cikkében néhány hónapja Kermani. – A bevándorló még két-három generáció múltán is perzsa, török vagy arab marad.” De ha németté nem is, talán európaivá válhatnak a bevándorlók. „Európainak vallhatja magát az ember – reméli a perzsa-német író –, mert az választáson, nem vallási és etnikai eredeten alapuló közösség.”

Vagy mégsem? „Mi lesz, ha Európa sem akar befogadni? Ez nem pusztán elméleti kérdés, amikor a valószínűleg hamarosan hatalomra kerülő német politikusok széltében hirdetik, hogy az iszlám nem tartozik Európához.”

A cikk megjelenése óta hatalomra is kerültek.