Uberokrácia

2017. július 09.

Az állam egyre rendszeresebben veszi igénybe a nagytech-cégek fejlett technológiáját. A baloldali publicista szerint ennek a középosztály örül, a szegényebbek viszont nem. Az állami feladatok kiszervezése ugyanis számukra egyáltalán nem mindig előnyös.

Tényleg azt akarjuk, hogy a magánszektor határozza meg a szabályokat és a törvényeket?” – teszi fel a kérdést Nikil Saval publicista a közösségi gazdaság térnyerése kapcsán a New York-i baloldali n+1 magazinban.

Mint arról a Metazin is beszámolt, a nagy technológiai cégek egyre gyakrabban vindikálnak maguknak állami feladatköröket. Azt ígérik, hogy technológiájuk elősegítheti a hatékonyabb kormányzást. A Google és a Facebook is egyre inkább együttműködik a kormányokkal az állami feladatok ellátásában. A digitális gazdaság úttörői azt ígérik, hogy megerősítik a közösségeket, bírálóik szerint azonban csak saját anyagi érdeküket képviselik. Nemhogy nem tűntek el a kereskedelemből a fogyasztó és a szolgáltató avagy a termelő közötti közvetítők, hanem még inkább felértékelődött a szerepükAz Uber taxi szolgáltatás leginkább az alkalmazás tulajdonosának érdekét szolgálja, és nem a kizsigerelt sofőrökét. Az internet átalakította a könnyűzene és a filmek piacát, amivel szintén a fogyasztó és a szolgáltató közé beékelődő közvetítők jártak jól: az online zeneáruházak és a videomegosztó oldalak. A zenészek és a filmkészítők helyzetét csak rontotta az internet.

Saval egyenesen „tech-szociopatáknak” nevezi a feltörekvő technológiai szektor cégeit, mondván, hogy a munkavállalók kizsigerelésén és az állami szabályozás kijátszásán, illetve gyengítésén munkálkodnak. Különösen aggasztónak tartja, hogy az állam egyre inkább elhiszi a tech-szektor tézisét, miszerint a jóléti szolgáltatások terén is egyedül a piaci hatékonyság számít.

A piaci szemlélet előretörésének legfőbb oka Saval szerint az, hogy a középosztályok jól járnak a jóléti állam gyengítésével. Hiszen általában a leginkább kiszolgáltatottak azok, akiknek a támogatására a legtöbb pénzt fordítja az állam. A szerző az „uberizáció” elrettentő példájaként említi, hogy az Uber egy brit ingatlanfejlesztővel együttműködve havi 100 fontnyi ingyen sofőrszolgáltatást adna az olyan lakosoknak, akik lemondanak az autóról. Lehet, hogy parkolóból kevesebb kellene, ám a forgalom ettől aligha lenne kisebb. És miközben a jómódúak Uber-kedvezményt kapnak, a városvezetésnek eggyel kevesebb oka lesz a kevésbé tehetősek számára is elérhető tömegközlekedést fejleszteni.