Csúf politikus is lehet sikeres

2017. augusztus 10.
CC Fondo Antiguo de la Biblioteca de la Universidad de Sevilla CC Fondo Antiguo de la Biblioteca de la Universidad de Sevilla
https://www.flickr.com/photos/fdctsevilla/

Az elmúlt években kutatások sora igazolta, hogy a vonzó emberek sikeresebbek. Újabb felmérések szerint azonban a csúfság is előnyös lehet. Hiába, a tudomány a kánikulában és az uborkaszezonban sem szünetel.

A tudósok már régen felismerték az úgynevezett szépség-prémium létezését. De vajon jelenthet-e előnyt a visszataszító külső?” – foglalja össze Alan Burdick, a New Yorker munkatársa a szépség társadalmi és politikai jelentőségével kapcsolatos legfrissebb tudományos eredményeket.

Mint arról a Metazin is beszámolt, kutatások sora igazolja, hogy a szép nők és a jóképű férfiak könnyebben jutnak előre az életben, mint az átlagos külsejűek. A párválasztástól kezdve a karrierig mindenhol előnyt élveznek. A szépek még az igazságszolgáltatás előtt is előnyben vannak. Arról is megjelentek már közlemények, hogy a szépnek tartott embereket könnyebben ruházzuk fel mindenféle jó tulajdonsággal, mint másokat. Azt is régóta tudjuk, hogy a szépség a hivatali előmenetelben is előny, és a szépek kimutathatóan többet keresnek. És ezért semmit sem kell tenniük: a férfiak minden érdek nélkül is elfogultak a szép nők iránt.

Közgazdászok azt is kimutatták, hogy a politikusok sikerét is nagyban meghatározza a külsejük. A jóképű politikusok esélyesebbek a győzelemre, illetve az objektív módon nem mérhető személyes varázs minden választási ígéretnél hatékonyabb a szimpátia elnyerésében. A csúf politikusok mérhető versenyhátrányban vannak. Tudósok mindezt azzal magyarázzák, hogy a szép külcsínt ösztönösen az erényes belbecs kifejeződésének tekintjük. Burdick felidézi, hogy az értelmi képességek és a külső megjelenés közötti összefüggés még a 19. században is közkeletű feltételezésnek számított – elég csak Cesare Lombroso kriminalisztikai kutatásaira utalni, vagy felidézni, milyen komoly akadályt jelentett Darwin számára saját, zord külseje.

A legújabb kutatások azonban árnyalják a képet. Satoshi Kanazawa, a London School of Economics pszichológusa és Mary Still, a Massachusetts Egyetem közgazdásza egy friss tanulmányban arra a következtetésre jut, hogy a kifejezetten visszataszító egyének nem csak a csúnyácskáknál, hanem az átlagos kinézetűeknél is többet keresnek, mégpedig 51 százalékkal. Ana Gheorghiu, az Essexi Egyetem kutatója hasonló eredményre jutott: azt találta, hogy a kevésbé vonzó külsejű tudósokat komolyabban veszik kutatóként (igaz, tanárként a szép tudósok élveznek nagyobb bizalmat).

Sőt, egyes kutatások szerint a csúnya politikusoknak is van némi versenyelőnye. Niclas Berggren stockholmi kutató felmérése szerint a jóképű jelölteket általában gazdasági tekintetben jobboldalinak, vagyis az újraelosztást kevésbé támogató politikusnak tekintik. Amiből pedig az következik, hogy a baloldali politikusoknál kifejezetten előnyös a kevésbé vonzó kinézet, hiszen azt sugallja, hogy nagyobb az elkötelezettségük a társadalmi igazságosság iránt. Sőt, mint Gabriel Lenz, a téma talán legismertebb kutatója kifejti, a csúnya politikusokat segítheti az is, hogy az ő teljesítményüket inkább elismerik a választók: minél rondább egy politikus, annál kevésbé valószínű, hogy szerencsés külsejének tudják be sikereit és népszerűségét.