Nyomtatás

A konzervatív szociáldemokrata közgazdász és a határok

2017. november 30.
CC International Labour Organization CC International Labour Organization
https://www.flickr.com/photos/ilopictures/

A szociáldemokrataként induló, de a Konzervatív Pártot is megjárt angol veterán gazdaságtörténész szerint a bevándorlás gazdasági mérlege ellentmondásos. A nyitott határok politikája a szélsőjobb malmára hajtja a vizet.

„A bevett közgazdaságtani elméletek a bevándorlást, csakúgy, mint a szabad kereskedelmet, hosszú távon előnyösnek tekintik a helyi népesség szempontjából. Az újabb kutatások viszont kikezdték ezeket a tételeket. És a nyitott határok politikai és társadalmi következményei is azt sugallják, hogy szükséges a bevándorlás korlátozása” – olvassuk a Project Syndicate-ben.

A cikk szerzője a Metazinból is ismert Robert Skidelsky. A tekintélyes gazdaságtörténész politikusként is ismert: fiatalon a Munkáspárt tagja volt, majd részt vett a Szociáldemokrata Párt megalapításában. 1991-ben lorddá avatták. A Szociáldemokrata Párt 1992-es megszűnése után belépett a Konzervatív Pártba. A kétezres években onnan is kilépett, és azóta független főrendként politizál, jelenleg az EU-s pénzügyekért felelős albizottság tagja. Skidelskyt annak ellenére sem tartják szélkakasnak, hogy széltében-hosszában bejárta a politikai palettát. Munkássága során – tudósként, közügyekben fellépő értelmiségiként és politikusként egyaránt – a szociáldemokrata jóléti állam és a konzervatív szellemiség elemeit igyekszik ötvözni.

A bevándorlást, csakúgy, mint a szabad kereskedelmet, a közgazdászok sokáig pozitív jelenségnek tekintették – írja Skidelsky. Feltételezték ugyanis, hogy az legalábbis hosszú távon erősíti a keresletet, és ezzel gazdasági növekedést eredményez. Az újabb kutatások egy része azonban ellentmond ezen várakozásoknak. Skidelsky utal Robert Rowthorn cambridge-i közgazdászprofesszor 2015-ös tanulmányára, amely arra a következtetésre jut, hogy a jelentős mértékű és folyamatos bevándorlás esetében a bérek nagyobb mértékben csökkennek, mint amennyire nő a kereslet. Rowthorn a bevándorlás demográfiai vonatkozásait is tárgyalja. Rávilágít, hogy az elöregedés nem állítható meg a migráció támogatásával, hiszen a most érkező munkaképes népesség is nyugdíjba vonul majd, ami a mostaninál is súlyosabb demográfiai válságot okozhat (már ha feltételezzük, hogy a születési arányszámok nem változnak).

Skidelsky mindebből azt a következtetést vonja le, hogy a bevándorlás gazdasági előnyei vitathatók. Hozzáteszi, hogy az emberek általában nagyobb szolidaritást éreznek a kulturálisan hasonló egyénekkel szemben, még ha mindez ellentétes is a liberális egyetemesség gondolatával. Skidelsky hozzáteszi, hogy az emberek jelentős része fontosnak tartja a nemzeti kultúra fenntartását is, és nem vágyik a mostaninál nagyobb kulturális sokszínűségre. Skidelsky óv attól, hogy a bevándorlással szembeni ilyen természetű megfontolásokat irracionálisnak, avagy rasszistának tekintse a politika. Ha mégis megteszi, azzal a bevándorlásellenes populista pártok malmára hatja a vizet.

„A fentiekből fakadó közpolitikai következtetések meglehetősen közhelyesek, de fontosak. Nem helyes az embereknek a változással szembeni türelmével visszaélni. Ha túlzottan erőltetik, a bevándorlás ellenállást fog kiváltani. Azok a politikusok, akik lemondanak a határok feletti ellenőrzésről, nem érdemlik meg az emberek bizalmát” – zárja cikkét Skidelsky.