Nyomtatás

A baloldal a muszlim szavazók csapdájában

2018. február 15.

Az amerikai politológus szerint a baloldal csapdahelyzetbe került. Ha az elkülönült konzervatív muszlim közösségek vezetőivel köt szövetséget, akkor elveszíti a liberális kozmopoliták támogatását. Ha viszont a liberális kozmopoliták kedvére tesz és integrált muszlim személyiségeket indít a választáson, akkor a kétkezi munkások szavazatát veszíti el.

A baloldal súlyos dilemmával néz szembe. Az elmúlt évtizedekben a szociáldemokrata pártok egyre inkább a sokszínűséget támogató kozmopolita középosztály szavazataira támaszkodtak. Csakhogy hagyományos munkásosztálybeli bázisuk ellenzi a bevándorlást, különösen a muszlim országokból érkezők befogadását” – írja Rafaela M. Dancygier, a Princeton Egyetem politológusa a Foreign Affairsben.

A baloldali pártok szavazóbázisa jelentős átalakuláson ment át az elmúlt évtizedek során. Míg korábban a társadalmi osztály, ma a globális és a lokális világnézetek határozzák meg a pártok retorikáját. Ahogyan a baloldal népszerűsége csökken a kétkezi munkások körében, a szociáldemokraták igyekeznek a hatalomból kiszoruló kisebbségeket, egyebek között a bevándorlókat megszólítani. Dancygier tavaly ősszel megjelent monográfiájában (A befogadás dilemmái: muszlimok az európai politikában) arra a következtetésre jut, hogy a baloldalnak ez a stratégiája tovább gyengíti az amúgy is válságban lévő szociáldemokrata pártokat.

Dancygier kutatásában több mint 300 osztrák, belga, német és brit helyi választási kampányt vizsgált. Elemzése szerint a bevándorlókat is megszólítani kívánó baloldali pártok két stratégiát követnek. Ausztriában és Németországban előszeretettel indítanak muszlim feminista női jelölteket. Ezt a stratégiát Dancygier „szimbolikus befogadásnak” nevezi. A haladó gondolkozású muszlimok felkarolásával a baloldali pártok célja elsősorban a sokszínűséget támogató, liberális szavazók megszólítása. Az osztrák és a német baloldal leginkább ezt a módszert választotta, hiszen a szigorúbb állampolgársági törvények miatt viszonylag alacsony a muszlim választók aránya. A szimbolikus befogadás elsősorban nem a muszlimok támogatásának elnyerését célozza.

Belgiumban és Angliában viszont, ahol a lazább honosítási törvényeknek köszönhetően magasabb a muszlim szavazók aránya, a baloldal számára sokkal fontosabb maguknak a muszlimoknak a megszólítása. Dancygier szerint ezekben az országokban a szavazatok maximalizálásának érdekében a baloldal kiegyezett a hagyományos muszlim közösségek elitjével. A kulturális sokszínűség nevében a nem liberális elveket valló, például a nők társadalmi egyenlőségét vitató muszlim közösségek iránt is toleranciát hirdettek. Angliában és Belgiumban a baloldal többnyire hagyományos muszlim értékeket képviselő jelölteket támogat.

Az eltérő stratégiák ellenére a baloldal mind a négy vizsgált országban gyengélkedik. A muszlimok szimbolikus befogadása a sokszínűség nevében elriasztja és a jobboldali populista pártok felé tereli a munkásosztályt. A hagyományos muszlim elit felkarolása viszont a kozmopolita liberális baloldali választókat idegeníti el – állítja Dancygier. Mintegy mellékesen hozzáteszi, hogy valójában egyik megközelítés baloldali követői sem törekszenek a muszlim kisebbség integrációjára. Az előbbiek eleve a többségi társadalom szavazataira ácsingóznak, az utóbbiak pedig a muszlimok támogatásának elnyerése érdekében kiegyeznek azokkal a muszlim vezetőkkel, akik tradicionalista párhuzamos társadalmakat irányítanak.