Nyomtatás

A populizmus az új 68?

2018. május 20.

A mai elitellenes irányzatot úgy szokták emlegetni, mint ami az 1968-as nagy kulturális megújulást szeretné visszafordítani. A bolgár politológus szerint ebben van igazság, de a populisták más szempontból a jelenkor 68-asainak is tekinthetők.

A hatvannyolcas lázadók a különböző kisebbségek jogaiért emeltek szót, a mai populisták ellenben a többség jogait féltik” – olvassuk Ivan Krasztev bolgár politológus cikkét a Le Monde-ban.

Mint ebből a megjegyzéséből is látszik, nem akarja közös nevezőre hozni a két mozgalmat, sőt, több különbséget lát közöttük, mint hasonlóságot, de abban mindenképp hasonlítanak, hogy koruk elitje és bevett értékrendje ellen fordultak.

Krasztev azzal indítja a híres párizsi május ötvenedik évfordulóján írt elemzését, hogy érdekes módon ez az évforduló nagyobb izgalmat és vitákat vált ki, mint tavaly ősszel az orosz bolsevik forradalom centenáriuma. Eszerint 1968 meglepő módon talán fontosabb eseménysorozat volt, legalábbis a mai nemzedékek szempontjából nézve. Az egyik okot éppen abban látja, hogy a szereplők többsége ma is él, hiszen 1968 a húszévesek forradalma volt. Sőt, ugyanazok, akik fiatalkorukban a bevett értékek ellen tiltakoztak, és egy korabeli jelszóval szólva „a parlamenti választást, a házasságot és az osztrigakóstolást” tekintették a burzsoá életmód három főbűnének, manapság gyakran magas választott tisztséget töltenek be. Szóval támadási felületet nyújtanak, és fontosnak tartják magyarázni a bizonyítványukat.

Másodsorban – folytatja Krasztev –, 68 nemzetközi jelenség volt: Csehszlovákiától Franciaországig, Lengyelországtól Németországig, sőt Amerikáig terjedt. E mozgalmak között Krasztev jelentős tartalmi különbségeket lát, de a nyugati diáklázongások mind egyértelműen a merevnek érzett hagyományos hierarchiák ellen irányultak. És ha így vesszük, akkor 68 ma is folytatódik, csak éppen a lázadás nem az akkori, hanem a mai bevett értékek ellen zajlik. Az amerikai elnökválasztási küzdelemben Hillary Clinton képviselte a progresszívnak nevezett értékeket, amelyeknek forrása 68-ban keresendő. Donald Trump tábora viszont abban hasonlított a hatvannyolcasokra, hogy a magatartási béklyókat akarta lerázni, a mai elit által előírt szabályrendszert támadta. Igaz, a populista forradalom nem nemzedéki lázadás, de a fiatalok tömegeiben is szorongást kelt például a tömeges bevándorlás, és népszerűvé válnak az olyan mozgalmak, amelyek a lakosság identitását féltik. A többséget a kisebbségtől.

Mármost a hatvannyolcasokat a nyugati társadalmak végül is sikerrel integrálták. Igaz, a lázadók alaposan megváltoztatták a társadalmat, de ők maguk is megváltoztak az idők során. Krasztev szerint most még eldönthetetlen, vajon a populista mozgalmak mennyit tudnak változtatni a nyugati társadalmakon, s hogy a nyugati rendszer mennyire lesz képes integrálni őket.