A nemzetközi kapcsolatok realista iskolájának főprofesszora szerint természetes dolog, hogy Oroszország regionális dominanciára törekszik, és a NATO bővítése ebbe az ambícióba ütközött, vagyis a Nyugat váltotta ki az orosz agressziót. Az ezzel ellentétes vélemény megfogalmazója korántsem tekinti magát idealistának, sőt, nagyon is realistának látja álláspontját.

Évszázadok óta zajlik a vita arról, hogy hány embert képes eltartani a Föld, és hogy teherbíróképessége határt szab-e a népességrobbanásnak. A hobbista demográfus (főfoglalkozására nézve elméleti fizikus) szerint a ma rendelkezésre álló adatok alapján nem kell globális túlnépesedéstől tartani. De azért van mitől félnünk. Az erőforrások kimerülése és az afrikai demográfiai robbanás okozhat még súlyos válságokat.

A fejlett országokban régóta tart a vita a termelés hazatelepítéséről. A koronavírus miatti lezárások, majd az ukrán háború okozta szállítási problémák kapcsán még fontosabbá vált a gazdasági szuverenitás. A kérdés csak az, hogy mekkora problémát okoz a Keletre szervezett gyárak hazatelepítése.

A 29 év során, amíg az abortusz nem volt tiltható az Egyesült Államokban, a nők helyzete forradalmi változásokon ment át. Az abortusz hívei szerint mindez odaveszhet, miután a magzatelhajtás már nem alkotmányos alapjog. Kérdés, hogy a társadalmi-gazdasági hátrányokat nem kellene-e abortusz nélkül is enyhíteni.

Az orosz–ukrán háború kapcsán tucatjával jelennek meg a modern haderővel kapcsolatos elemzések. Az ismert amerikai geopolitikai elemző szerint a haditechnológia fejlődése a geopolitikai erőviszonyok átalakulásával jár – a kicsi, de fejlett hadsereggel bíró nemzeteknek kedvez.

Jobb- és baloldal egyaránt korszakhatárnak tekinti, hogy az amerikai Legfelsőbb Bíróság határozata alapján az abortusz immár nem tartozik az alkotmányos alapjogok közé. A washingtoni jogászprofesszor szerint azonban nem sok minden fog változni. Hacsak az nem, hogy mostantól nem bírók döntenek a jogi keretekről, hanem az állampolgárok, ahogyan az egy demokráciában szokás.

Mióta egyazon évben, egymás után tartják az elnökválasztást és a parlamenti választást Franciaországban, most történt meg először, hogy az elnök pártja nem tudott többséget szerezni a Parlamentben. Az elemzők lázasan kutatják, milyen társadalmi okok állnak a háttérben.

A művészet moralizáló megközelítése súlyos dilemmák elé állítja a kortárs művészetet gyűjtő múzeumokat. Eddig sem volt könnyű dolguk, de végképp lehetetlen helyzetbe kerülnek, ha az esztétikai érték helyett az alkotások és a művészek erkölcsössége lesz a szépség mércéje.

Amerikában egyre kevesebb a vallásos választó, a jobboldal támogatottsága mégsem esett vissza. A konzervatív szerző szerint azért, mert a Republikánus Párt sikeresen integrálta a kispolgári értékrendű kétkezi munkásokat, akiket elidegenített a woke baloldal. Nagy kérdés viszont, hogy meddig tartható egyben a keresztény tradicionalisták és a libertinus konzervatívok koalíciója.

Olaszországban szokás szerint megint egeret szültek a vajúdó hegyek. Az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek, a bírák függetlensége sokszor kétséges, de az is baj, ha túl függetlenek. Mindezen alig segít a most elfogadott igazságügyi reformtörvény.

Apák napja alkalmából konzervatív elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a hagyományos férfiszerepek háttérbe szorulása súlyos társadalmi válságot okoz: hozzájárul a férfiak identitásválságához és a csonka családok arányának növekedéséhez. A hagyományos maszkulin erények megerősítésével a gyerekek és a nők is jól járnának.

Sokan állítják, hogy Putyin túszul ejtette az orosz elitet. A német és az orosz Oroszország-szakértő szerint nem így áll a helyzet. Az elit nem áldozata, hanem kiszolgálója és haszonélvezője a rendszernek. Ezért, bár elégedetlen, nem lázad Putyin ellen. A két elemző ugyanezért a háború közeli lezárását sem tartja valószínűnek.

A jegybankok a kormányokkal karöltve egy évtizeden át, konvencionális és unortodox módszerek arzenáljával sikertelenül próbálták élénkíteni az inflációt. Aztán hirtelen emelkedni kezdtek az árak. Most már az a kérdés, hogyan lehet fékezni az inflációt úgy, hogy az ne vezessen súlyos recesszióhoz.

Egyre inkább bevett nézet, hogy a közösségi oldalak aláássák a társadalmi bizalmat, fokozzák a megosztottságot és elősegítik a radikalizálódást, ami pedig a demokrácia létét veszélyezteti. De vajon empirikus kutatások is alátámasztják-e az aggodalmakat? A tudósok véleménye megoszlik.

Több szakértő is sürgeti, hogy Franciaország a többségi választási rendszerről az arányos rendszerre térjen át. Örök vita ez, és a parlamenti választás első fordulójának küszöbén semmi esetre sem aktuális. A győztesnek mindenesetre, akármit mond most, aligha áll majd érdekében, hogy új rendszert vezessen be.

A Szovjetunió bukása után Oroszország még Amerikában bízott, aztán az Európai Unióban szeretett volna társra lelni. Mára úgy látja, Amerikával jóvátehetetlenül megromlott a viszony, az Európai Unió pedig elvesztette vonzerejét. Nem úgy Kína és általában a Kelet.

A tudomány ugrásszerű fejlődése nemhogy csökkentené, még növeli is a transzcendentális iránti igényt. Akárcsak a tudományos forradalom után, ma is erős az igény egyrészt az ezotériára, másrészt a politikai vallásokra.

A buffalói rasszista mészárlást sokan a rendszerszintű rasszizmus, sőt, a republikánusok számlájára írták. Az ismert baloldali demográfus ezt az általánosítást abszurdnak nevezi. Mivel a problémák oka nem a rasszizmus, hanem a társadalmi egyenlőtlenség, a társadalom bajait nem is lehet identitáspolitikával kezelni.

Van-e etikus hadviselés egy etikailag elfogadhatatlan háborúban? Legitim célpont-e egy katona, aki a hazáját védi? Kisebb bűn-e őt megölni, mint egy civilt? Az ukrajnai háború négy filozófust a háborús etika bevett tételeinek újragondolására késztet.

Egyre több ország igyekszik belföldön tartani állampolgárainak online felhasználói adatait – adatvédelmi okokra hivatkozva. Az adat a digitális üzleti világ nélkülözhetetlen üzemanyaga, ezért nemcsak személyiségi jogok forognak kockán, hanem súlyos gazdasági érdekek is.