A brit szélsőjobboldal nem akárhonnan szerzi új támogatóit, hanem a Munkáspárt korábbi fő társadalmi bázisából. Mert éppen a fehérbőrű kétkezi munkások érzik helyzetüket a legkilátástalanabbnak.

„Gordon Brown miniszterelnökségének szégyenfoltja lesz a történelemkönyvekben, hogy egy ilyen szélsőséges párt választási eredményekben mérhetően megvethette a lábát országunkban” – írja szerkesztőségi vezércikkében a konzervatív Telegraph.

Az újság a munkáspárti kormányzás valódi örökségének nevezi az idegengyűlölő Brit Nemzeti Párt [0] térhódítását. Elemzésének apropója egy munkáspárti politikusnak az a diadalittas kijelentése, hogy a baloldal megnyerte a rasszizmus elleni háborút, mivel „ha valaki fekete bőrű vagy ázsiai, az ma már nem jelent automatikus hátrányt”. John Denham a Közösségek és az Önkormányzatok Államtitkárságának vezetője, s a Telegraph szerint már hivatalának címe is mutatja, hogy Nagy-Britannia különféle etnikumok mozaikjává lett: őket jelöli a ’közösségek’ kifejezés.

A toleráns ország az elmúlt harminc év során fokozatosan belenyugodott, hogy etnikailag nem olyan egyszínű, mint korábban. Ez a lap szerint nem az elmúlt évtized terméke, tehát nem a Munkáspárt számlájára írandó. Viszont a bevándorlók gyakran sokkal ambiciózusabbak a brit munkásoknál, például az utóbbiak gyermekei, elsősorban a fiúk, egyre hátrébb szorulnak az iskolai rangsorban, következésképp később a munkaerőpiacon. Ráadásul a nehézipar visszaszorulóban van, tehát ennek a rétegnek a hagyományos megélhetési tere is eltűnik a láthatárról. Ezek az emberek úgy érzik, a Labour párt elárulta, cserbenhagyta őket. Ezért fordulnak a szélsőjobboldal felé.

Az elemzés nem tér ki arra, amit ugyancsak a Telegraph hasábjain Lord Ahmed, a felsőház pakisztáni származású, muzulmán vallású tagja fejt ki, hogy tudniillik az új bevándorlók a megmaradó munkalehetőségekből is ki-kiszorítják a brit kétkezi munkásokat [1]. A lord szerint ez áll a szélsőjobboldal sikerei mögött. A brit középosztály (Lord Ahmed ide sorolja a hagyományos munkásosztályt is) képzésére kellene több pénzt fordítani, nem a bevándorlás támogatására.

A rasszista érzelmekre persze a színes bőrűek bevándorlása hat, de a munkapiacra már korántsem csak az, hanem a kelet-európai bevándorlók áradata is. A Metazin már jó két évvel ezelőtt beszámolt róla, hogy a brit munkások mennyire féltik munkahelyüket az Unió új tagállamainak polgáraitól [1], akik alacsonyabb bérért és összehasonlíthatatlanul bizonytalanabb feltételek között is hajlandók nehéz vagy piszkos fizikai munkát vállalni. Nem véletlen, hogy Brown miniszterelnök már akkor arról beszélt – szó szerint átvéve a Brit Nemzeti Párt egy korábbi szlogenjét –, hogy a britek számára kíván új munkahelyeket teremteni. Most a Guardianben olvashatunk elemzést arról, hogy a Kelet-Európából érkező munkavállalók miatt csökkent az őshonos munkások bére. Az Unió legutóbbi bővítése óta a bevándorlás következtében felgyorsult a gazdasági növekedés, viszont azok a britek, akik a bérskála alján helyezkednek el, a milliós konkurencia miatt kevesebbet keresnek, mint korábban [2]. A hivatalos adatokhoz a Guardian azt a szkeptikus megjegyzést fűzi, hogy a májusban esedékes parlamenti választás előtt minden korábbinál nagyobb súllyal esnek majd latba a bevándorlás hátrányai.

Mindenesetre a Brit Nemzeti Pártnak nincs reális esélye rá, hogy mandátumhoz jusson az Alsóházban, mivel Nagy-Britanniában csak egyéni képviselőket választanak, listás szavazás pedig – az uniós parlamenti választással ellentétben – nincs.