A politológusok között nincs egyetértés abban, hogy az európai szélsőjobboldal pártjai ideológiai szempontból egységesek-e. Egy azonban biztos: a korábbi radikális hangvétel helyett igyekeznek mérsékeltnek beállítani magukat.

„A szélsőjobboldali pártok sokáig igyekeztek másságukat hangsúlyozni. Újabban azonban stratégiát váltanak, és azt szeretnék elérni, hogy hagyományos pártnak tekintsék őket, eloszlatva ezzel a korábbi félelmeket” – olvassuk a zürichi ISN Security Watch elemzését az európai szélsőjobboldali pártokról. A cikk szerzője Michael Bruter, a London School of Economics politológusa, a hamarosan megjelenő A szélsőjobboldal ideológiai térképe című könyv szerzője.

Európában sokan aggódnak a szélsőjobboldal előretörése miatt. A politológusok azonban abban sem tudnak egyetértésre jutni, hogy ideológiai szempontból egységesnek tekinthető-e az európai szélsőjobb. A radikális jobboldalinak bélyegzett pártok egy része a hagyományos rasszista és idegenellenes előítéletekre épít, mások azonban inkább a populista, elitellenes jelszavakat szajkózzák.

Sőt, a tudósok körében még csak atekintetben sincs konszenzus, hogy mi erősíti a jobboldali radikálisokat. A kézenfekvő magyarázatok a szegénységgel vagy a bevándorlással magyarázzák a radikális jobboldal megerősödését. Csakhogy miközben a gazdag Ausztriában és Svájcban hagyományosan népszerű a szélsőjobb, a szegényebb és bevándorlóbarát Spanyolországban egyáltalán nem erősödött meg, s ugyanígy a jólét tekintetében az eurózóna végén kullogó Görögországban sem.

A politológusok az egyes radikális jobboldali pártok támogatottságában bekövetkezett változásokra sem találnak koherens magyarázatot. Ha kormánykoalíció részévé válnak, általában meggyengülnek, de – mint azt a francia Nemzeti Front példája mutatja – ellenzékben is gyorsan elpárologhat a népszerűségük.

Bruter a sok rejtély ellenére úgy véli, hogy az elmúlt években mégiscsak megfigyelhető valami hasonlóság az európai szélsőjobboldali pártok stratégiájában: a radikálisok újabban a parlamenti választások helyett inkább a helyi választásokra összpontosítanak, ezeken ugyanis könnyebben mozgósíthatnak az adott térségben elterjedt előítéltekre és félelmekre építve.

A másik új jelenség, hogy a radikális pártok egyre inkább igyekszenek eltávolodni a korábbi radikális retorikától, és hagyományos középpártnak látszani. Mint arról a Metazin is beszámolt, a Brit Nemzeti Párt a tavalyi európai parlamenti választás kampányában mindent elkövetett annak érdekében, hogy mérsékelt színben tűnjön fel: arra kérte szkinhed szimpatizánsait, rendezvényeiken vegyenek sapkát, nehogy a kopaszra nyírt fejek elriasszák a mérsékeltebb szimpatizánsokat.

Bruter szerint a mérsékelt színben tetszelgő radikálisok még az ordas eszméket nyíltan vállaló szélsőségeknél is veszélyesebbek: egyre nehezebb ugyanis meggyőzni a választókat, hogy az öltönyös radikálisok is fenyegetést jelentenek a demokratikus intézményekre. A közvélemény-kutatások arra utalnak, hogy a stratégia sikeres – teszi hozzá Bruter. Felmérések szerint ugyanis egyre kevesebb a rejtőzködő radikális szavazó, és egyre többen vállalják nyíltan szélsőjobboldali szimpátiájukat.

http://metazin.hu/node/2132
csütörtök, 2010. szeptember 9.