A Vatikánból kiszivárgott hír szerint a pápa rendeletet készül kiadni a homoszexuálisok pappá szentelése ellen. Sok katolikus ellenzi a tervet. Nem csak melegek vannak köztük.
„XVI. Benedek pápa jóváhagyta a homoszexuális beállítottságú férfiak felszentelését tiltó instrukciót [1] – számolt be szeptember közepén a Global Catholic Network.
A tudósítás szerint az új rendelkezés a már felszentelt „homoszexuális beállítottságú” papokra és hitoktatókra nem vonatkozik. De őket is arra buzdítják majd, hogy erősítsék meg szüzességi fogadalmukat.
„Valójában nincs semmi új benne – idézi J. Michael Miller érseket [2] a New York Times. – A homoszexuálisok pappá szentelését eddig is tiltotta a Vatikán [3]”. Az érsek arra az 1961-es dokumentumra hivatkozik, amely kimondja, hogy „perverz, homoszexuális vagy pederaszta hajlamú” férfiból nem lehet pap.
Millert, aki korábban a houstoni katolikus egyetem rektora volt, 2004-ben rendelték a Vatikánba, és tették meg a papi szemináriumokat, az egyházi egyetemeket és iskolákat felügyelő oktatásügyi kongregáció [4] fejének. Ezért tudnia kell, hogy az előírást az elmúlt húsz évben meglehetősen lazán értelmezték az Egyesült Államokban. Egyéni mérlegelés alapján döntötték el, hogy a meleg jelölteket pappá avassák-e. Ha a jelölt önmegtartóztató életet élt, nem akadályozták meg a felszentelést.
Minden katolikus papnak ellen kell állnia a kísértésnek, függetlenül attól, hogy milyen hajlamú. Mi indokolja akkor a melegekkel szembeni különös szigort?
Elsősorban az amerikai pedofil papok 2002-ben kirobbant botránya. „A dokumentumot vatikáni vizsgálat előzte meg a 229 egyesült államokbeli szemináriumban, ahol több mint 4500 pap végzi tanulmányait. A vizsgálat kimutatta, hogy a szexuális visszaélést elkövető papok és szeminaristák áldozatainak 80 százaléka kiskorú fiú [5]” – adta hírül a Népszabadság.
A New York Times azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a pedofíliával vádolt papok a nyolcvanas évek előtt álltak az egyház szolgálatába. Akkor, amikor még szigorúan vették az 1961-es tiltást.
A konzervatív katolikusok helyénvalónak tartják a szabály megerősítését. „Nem okos dolog egy alkoholistát kocsmába invitálni” – véli a Catholics United for Faith egyik vezetője. Arra utal, hogy a papokat és hitoktatókat főleg férfiak veszik körül, ezért a homoszexuális hajlamúak állandó kísértésnek vannak kitéve.
Bár a katekizmus elítéli a homoszexualitást és önmegtartóztatást ír elő, 1986-ban, a Hittani Kongregáció [6] vezetőjeként a később pápává választott Ratzinger bíboros [7] is nagyobb megértést mutatott. Elítélte az „alaptalan és megalázó feltételezést”, hogy a homoszexuálisok nem tudnak úrrá lenni testi vágyaikon – emlékeztet a New York Times.
Egy katolikus témákról író kommentátor, Michael Sean Winters [8] szerint – aki egyébként maga is kispap volt és jelenleg az egyik katolikus egyetem doktorandusa [9] – az új rendelet a kommunista időket idézi [10]. A tiltás csak a titkolózást erősíti. „A titkolózás és elhallgatás kétszínűséghez vezet, ami a helytelen szexuális magatartás melegágya” – olvassuk a Slate-en megjelent cikkében.
A tervezett intézkedés ráadásul következetlen, sőt képmutató – mutat rá Winters. – A gyakorló papokra nem vonatkozna a szabály, pedig közöttük is sok a meleg.
Andrew Sullivan meleg katolikus publicista [11], az egyik leghíresebb amerikai blogger eleve nem sok jót várt XVI. Benedektől. Tudta, hogy megválasztása esetén Joseph Ratzinger keményen fog fellépni a meleg hívők ellen. Azt is sejtette, hogy nőkből továbbra sem lehet majd katolikus pap [12].
Most a korábbinál is élesebb hangon bírálja a pápát. „Még nem ismerjük a dokumentum végleges szövegét, így nem lehetünk biztosak benne, hogy az 1940-es évek szellemét idézi. Reméljük, nem teszi. De nem vagyok túl bizakodó. Hiszen XVI. Benedek álláspontja szerint minden meleg Untermensch [13] – beteg lelkületű, bűnre hajlamos ember, akit az egyháznak a megtisztulás érdekében ki kell vetnie magából.”
Sullivan nagyon felindult a hír hallatán, pedig hívő katolikus lévén, nem azt szorgalmazza, hogy az egyház nézze el a vallási előírásokkal ellentétes magatartást. Az önmegtartóztató homoszexuális hajlamú papok megkülönböztetését viszont elfogadhatatlannak tartja.
„Helyes, hogy korlátozzák a papokat és hitoktatókat. Még az is helyes, hogy külön odafigyelnek rájuk, és az előírásokat megszegőket kizárják. Helyes, hogy az egyház megköveteli az önmegtartóztatást, és mindent megtesz azért, hogy a hittanórák ne váljanak meleg-klubbá. Viszont egyáltalán nem helyes, hogy emberek egy csoportját hátrányosan megkülönböztetik anélkül, hogy azok bármit elkövettek volna. Ez már vakbuzgóság.”