„Igenis lehetséges olyan könyvekről beszélgetni, amelyeket nem olvastunk. Persze, főleg azokkal, akik maguk sem olvasták” – idézi Adam Sage, a londoni Times publicistája Pierre Bayard párizsi irodalomtörténészt.

Bayard a Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk című nemrég megjelent művében bevallja, hogy ő maga még az alapműveket sem olvasta mind. Számos olyan klasszikust sem, amely kötelező olvasmány a középiskolában. Nem olvasta például az Ulyssest és a Tulajdonság nélküli embert sem. Pontosabban mindkettőbe belekezdett, de sosem ért a végükre. Vannak olyan fontos művek is, amelyeket olvasott ugyan, de már rég elfelejtette, miről szólnak.

A könyv óriási siker lett. Még a kiadó sem gondolta volna, hogy megjelenése után elkapkodják az összes példányt. Utánnyomást kellett készíteni, és a mű a bestseller-listák élére ugrott. És a nagy klasszikusokkal ellentétben ezt a művet bizonyára el is olvasták.

„A siker azt mutatja, hogy igen érzékeny kérdésre tapintottam rá” – nyilatkozta Bayard. Nagy megkönnyebbülést okozott ugyanis számos értelmiséginek, amikor neves irodalomtudós létére a nyilvánosság előtt vállalta, hogy sok alapművet ő maga sem olvasott. Most végre nekik sem kell majd úgy tenniük, mintha végigolvasták volna Proustot.

Bayard szerint felesleges a képmutatás. Nem kell ahhoz elolvasni valamit, hogy véleményt alkothassunk róla. Sokkal könnyebb egy hosszú és nehéz regényt a kritikák és recenziók alapján megítélni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ő maga is gyakran ad elő, sőt ír olyan művekről, amelyeket nem olvasott – és még sosem bukott le.

A tabudöntögető könyv sikeréhez talán az is hozzájárul, hogy Bayard praktikus tanácsokkal látja el azokat, akik azt a benyomást akarják kelteni, hogy olvastak egy könyvet, amelyet valójában sosem vettek a kezükbe. „Kerüld a pontos fogalmazást és a racionális gondolatokat. Hagyatkozz a tudatalattidra, és beszélj arról, hogy számodra miért fontos a könyv.” A recenzenseknek szóló tanács: „Tedd a könyvet magad elé az asztalra, és csukd be a szemed. Elmélkedj el azon, hogy vajon mi lehet a könyvben, ami érdekelhet. Aztán pedig írj saját magadról.”

Bayard professzor egyik célja bizonyára a polgár- pontosabban az értelmiségpukkasztás. „Könyve azonban korunk egyik paradoxonjával is szembesít – véli Stacy Schiff Pulitzer-díjas író. – Becslések szerint csak Amerikában napi 27 regény jelenik meg. Minden másodpercben új blogot indítanak.”

Nem csoda hát, ha nincs időnk mindent elolvasni. Legkevésbé a mázsás nagyregényeket.

http://metazin.hu/node/796
csütörtök, 2010. március 11.