Kísértetiesen hasonlítanak egymásra az újabb forradalmak. Terjednek az összeesküvés-elméletek. Véletlen volna a hasonlóság? Vagy a mozgalmak szervezői ugyanazt a forgatókönyvet használják?

Már a 2003-as grúz forradalom kapcsán rebesgették, hogy a Sevardnazde elleni felkelést nyugati szervezetek irányították.

A Világ Szocialistáinak összeesküvés-elmélete szerint az orosz befolyás csökkentése és a Kaszpi-tengeri olajkutakhoz közeli hídfőállás kiépítése volt a forradalmat a háttérből irányító amerikaiak célja.

Az ukrán forradalom után megint sokfelől lehetett hasonló hangokat hallani. Még a New York Times összefoglaló cikke is megemlítette, hogy a nyugati kormányok és George Soros alapítványai közvetve ugyan, de jelentős szerepet játszottak a rendszerváltásban.

A New Republic részletes tanulmányban foglalkozik a közös forgatókönyv kérdésével.

A grúz ellenzéki tévécsatorna gyakran, a forradalom döntő tíz napja során pedig szinte minden nap levetítette a Hogyan buktassunk diktátort című dokumentumfilmet. A film az Otpor, a Milosevicet elsöprő szerb tüntetéseket kirobbantó szervezet tevékenységét mutatja be.

"A filmnek köszönhetően mindenki megismerhette a belgrádi tüntetők stratégiáját. Mindenki tudta, mit kell tennie" - nyilatkozta Ivane Merabisvili, a grúz ellenzék egyik vezére.

A film producere a tudósból gazdag üzletemberré, üzletemberből rendszerváltási szakértővé előlépett Peter Ackerman.

Diákkorában Gene Sharp doktorandusa volt, aki a hatvanas évek mozgalmainak tanulságait levonva, rendszerezte az "erőszakmentes hadviselés" stratégiáját. Ackerman doktori disszertációjából könyv, a könyvből aztán dokumentumfilm lett.

Sharp és Ackerman fő tételei: A sikeres forradalmak jól meghatározott, konkrét célok megvalósítására törekszenek, mert csak ezzel lehet a más kérdésekben megosztott tömegek támogatását megszerezni. A megmozdulások legyenek békések. Kulcskérdés a rendvédelmi szervek bizalmának elnyerése.

Ackerman ezt az elméletét látta igazolódni a Milosevic elleni forradalomban. A szabad választások követelése a nacionalistáktól a szociáldemokratákig mindenkit egyesített. Kerülték az erőszak alkalmazását. Virágot osztogattak a katonáknak.

A belgrádi sikeren felbuzdulva Ackerman megcsinálta a Hogyan buktassunk diktátort, és megalapította az Erőszakmentes Konfliktus Nemzetközi Központját.

A szervezet nem titkolt célja: aktivistákat képezni, akik a még fennálló diktatúrákkal szemben a gyakorlatban kamatoztatják az erőszakmentes forradalmak elméletét. Tavaly tucatnyi országból érkezett fiatalnak tartottak titkos forradalmi gyorstalpalót az Otpor vezetői által írt tananyag alapján.

Az amerikai kormány eleinte kétkedve fogadta a kezdeményezést. Ackermant leginkább bogaras dilettánsnak tartották.

Mára azonban megváltozott az álláspontjuk. Afganisztán és Irak óta csökkent az amerikai kormány harciassága. A demokrácia terjesztése viszont továbbra is cél. Az erőszakmentes forradalmak elmélete és gyakorlata ezért kapóra jön nekik. Állítólag Castro-ellenes kubai emigránsok között terjesztik - Ackerman tudtán kívül - a Hogyan buktassunk diktátort.

Ackerman nemrég bejelentette, hogy számítógépes szimulációs játék segítségével is terjeszteni fogja tanait. A játék több nyelven fog megjelenni, és az interneten ingyen elérhetővé teszik.

A program kifejlesztésével a BreakAwayt bízták meg. Ez a cég történelmi stratégiai játékprogramok (Civilization, Emperor, Austerlitz, Waterloo) mellett a Pentagonnak írt harci szimulációs szoftvert.

A készítők a részletekre is ügyelnek majd: a felhasználó kiválaszthatja, hogy Fehéroroszországban, a Balkánon, a Közel-Keleten vagy éppen Közép-Ázsiában akarja-e megdönteni a diktatúrát - természetesen szigorúan erőszakmentes eszközökkel.

Ha a játékos kudarcot vall, és a forradalom elbukik, akkor lehet újratölteni. Legalábbis a virtuális valóságban.