Az iszlamista radikálisok a maguk külön virtuális valóságában, egy digitális túlvilágon élnek. Csak az értheti meg őket, aki ismeri honlapjaikat.

„Sokan azt várták – írja Gilles Kepel francia iszlámtudós a Le Figaróban –, hogy az internet a posztmodern individualizmust terjeszti majd Keleten, de a világhálót túszul ejtették a legszélsőségesebb moszlim csoportok. Ez lehetővé tette számukra, hogy megkerüljék az államok cenzúráját, s exponenciálisan növeljék a dzsihadista eszmék, információk és jelszavak terjedését. Egy új világteret, digitális ummát teremtettek, amely Leedstől Pesavarig, Sarm es-Seiktől Madridig, Rijadtól Amszterdamig terjed. A dzsihadista hívők közösségének csak virtuális Mekkája van; nincs centruma, pontosabban policentrikus. Ez a világ a honlapok tejútrendszere, mindegyiken azt hirdetik, hogy a hitetlenek kiirtásával kell megváltani az emberiséget.”

„A szakállas cyberszalafisták számára a transzcendencia digitális. Fantáziájukban egyazon létezővé áll össze túlvilág és virtuális világ, s ez a létező teljesen elszakad a valóságtól, csak a saját törvényeit követi. A két univerzumot a halál kapcsolja össze. A mártír öngyilkossága, aki halálában fölszabadul a kettő közti paranoiás feszültségtől, és a hitetlenek lemészárlása.”

A szöveg szokatlanul sűrű, de mondandója világos. Csak azt kell tudnunk, hogy a „szalafisták” kifejezéssel Kepel nem az egyik, magát szalafistának nevező terrorszervezetre utal, hanem általában arra az iszlám vallási irányzatra, amely az ősök (szalaf) módjára akarja gyakorolni a vallást. Az „umma” pedig az egész világ moszlimjainak közösségét jelenti, függetlenül attól, hogy melyik országban élnek a hívők.

„Az Al Kaida – fogalmazta meg brutális tömörséggel egy interjúban Kepel – az internet korának jelensége, Bin Ladent akár a legfőbb hackernek nevezhetjük.”

A cyberszalafisták Kepel szerint a valóságos világban nem képesek megteremteni az igazhitűek közösségét. Ott csak meghalni és ölni tudnak. Az internetből fakad az erejük, de a gyengeségük is.