„Egy évtizede idealista szellemben jött létre a nyílt hozzáférésű tudományos folyóiratkiadás, és mára globális iparággá vált” – írja John Bohannon a Science magazinban.
Sokan remélték, hogy az ingyen letölthető nyílt hozzáférésű tudományos folyóiratok elősegíthetik a felfedezések gyorsabb és szélesebb körű elterjedését. A hagyományos folyóiratok ugyanis rendkívül drágák, a szegényebb országokban még a könyvtárak sem engedhetik meg maguknak akár csak a tudományterület legfontosabb lapjainak előfizetését. Mivel az egyetemi publikációs kényszer következtében nyersanyag akad bőven, a nyílt hozzáférésű folyóiratok a szerzőktől beszedett pénzekből tartják el magukat.
A biológus végzettségű Bohannon annak próbált utánajárni, hogy mennyire felelnek meg a tudományosság elvárásainak a szerzői hozzájárulásokból fenntartott források. Ezért létrehozott egy svindli kéziratot, amelyben egy nem létező rákkutatási projekt eredményeiről számolt be. A dolgozatban elemi hibákat rejtett el, és a biztonság kedvéért a Google fordítója segítségével először franciára, majd franciáról angolra fordította, hogy nyelvi szempontból is gyenge legyen a dolgozat. Több mint háromszáz nyílt hozzáférésű folyóiratnak adta le a kéziratot. A folyóiratok hatvan százalékától kapott pozitív választ, vagyis bizonyos összeg ellenében (ami akár több ezer dollár is lehet) megjelentethette volna az áltanulmányt.
Bohannon vadnyugati állapotokhoz hasonlítja a helyzetet. A szerzőkből élő nyílt elérhetőségű kiadványok szakmai színvonalát senki sem ellenőrzi. Pedig a nyílt forráskódú folyóiratok gyakran elismert tudósokat sorolnak fel szerkesztőbizottsági tagként. Bár elvileg a hagyományos folyóiratokhoz hasonlóan itt is szakmai lektorálás után döntenek a kéziratok elfogadásáról, a többség még Bohannon nyilvánvaló áltanulmányát is hajlandó lett volna jó pénz ellenében kiadni. Ez pedig igen nagy baj, hiszen az egyetemek a publikációk alapján döntenek a kinevezésekről. Azt sem lehet kizárni, hogy politikusok vagy gyógyszergyárak használják fel a hibás (vagy kitalált) kutatási eredményeket.
Kritikusai szerint Bohannon és az előfizetésekből élő Science magazin célja a nyílt hozzáférésű konkurencia lejáratása volt. Azzal érvelnek, hogy a szakmailag elismertebb nyílt forráskódú folyóiratok mindegyike visszadobta a kéziratot, csak a köztudottan a szerzők pénzére játszó csalók lettek volna hajlandók közölni. Ráadásul Bohannon nem végzett ellenpróbát, így nem tudjuk, hogy hány hagyományos folyóiratot sikerült volna megtévesztenie.
Márpedig az Economist beszámolója szerint a hagyományos folyóiratok sem megbízhatóbbak tudományos szempontból. Egy biotechnológiai cég ötvenhárom fontos felfedezést tartalmazó tanulmány közül mindössze hat klinikai tesztjeit tudta megismételni és igazolni. Az ellenőrizetlen eredményeknek súlyos mellékhatásai vannak: 2000 és 2010 között nyolcvanezer ember vett részt sikertelen gyógyszerkísérletben.
Az Economist szerint a jelenség mögött itt is az egyetemi oktatói helyekért folytatott verseny áll. A kutatások vezetői nem érdekeltek az eredmények ellenőrzésében: minél többet és minél eredetibb eredményeket publikálnak, annál nagyobb esélyük van a katedra illetve újabb kutatási támogatások megszerzésére.