„Trump azért nyert, mert rengeteg amerikai azt gondolta róla, hogy véget vet a politikai korrektségnek” – olvassuk Robby Soavétól a Reason magazinban.

Soave joggal hivatkozik arra, hogy jó előre figyelmeztette a liberálisokat a politikai korrektség veszedelmeire. A Metazinban is ismertetett júliusi cikkében egyenesen „egyetemi elmebajnak” nevezte, hogy a felsőoktatási intézményekben a magukat progresszívnak nevező diákok nem tűrik az övéktől eltérő véleményt, és a tanári karra is nyomást gyakorolnak. Legutóbb egyébként Kanadában volt része egyetemi boszorkányperben egy professzornak, aki nem kívánta az újonnan kitalált, mesterséges személyes névmásokat használni a hímnemű, illetve a nőnemű helyett. Két kolléganője közönség előtt leckéztette meg. És hogy ez nem egyetemi különlegesség, azt New York városa bizonyította, amikor rendeletben kötelezte a város szolgáltató vállalkozásait, hogy ügyfeleik megszólításakor büntetés terhe mellett azt a névmást használják, amelyre azok igényt tartanak.

Mindebből világos, hogy politikai korrektségen Soave nem az udvariasság követelményét érti. Vitapartnerei azzal szokták őt és a politikai korrektség más kritikusait letorkolni, hogy de hiszen jól nevelt ember korrekt és tapintatos. A jólneveltség ellen semmi kifogása. Arról beszél, hogy a liberális oldalon a szélsőbaloldal lett a hangadó, sőt, intézményes hatalomra tett szert számos intézményben, és ezt arra használja, hogy megbüntesse azokat, akik más nyelvezetet használnak. Azok pedig, akik ezt erőszakos elnyomásnak érzik, bárki mögé odaállnak, ha az illeztő szembeszáll vele, őket pedig megnyugtatja, hogy nem ők a rosszak. Kicsiben ez történt egy meg nem nevezett egyetemen, ahol Milo Yannopoulost, a Breitbart jobboldali hírmagazin szerzőjét nagy ünneplés fogadta, ami nem a személyének, nem is a nézeteinek szólt, hanem annak, hogy szembeszállt a politikai korrektséggel. Yannopoulos szerint pontosan ez repítette a csúcsra Trumpot is: „Nem azért szavaznak az emberek Trumpra – mondta Soavénak –, mert tetszik nekik, és nem is a politikai álláspontja miatt.” Hanem azért, mert Trump „a politikai korrektséggel szembeni ellenállás ikonja”.

Soavénak egyébként semmi kifogása az ellen, hogy új személyes névmásokat találjanak ki azoknak, akik sem férfinak, sem nőnek nem tekintik magukat, és azt állítja, hogy ez nemzedéki kérdés. A harminc év alattiak, mint ő is, szerinte ezt már nagyjából természetesnek tartják. Csak éppen nem helyesli, ha „beképzelt, elitista, kiváltságos balosok rátaposnak az egyszerű emberek torkára, akik nem ismerik eléggé a haladó társadalom legfrissebb előírásait”. Sokan azt gondolják, hogy két nemre oszlik az emberiség, nem többre. Lehet, hogy tévednek. Lehet, hogy ez érzéketlenség a transzneműek iránt. De Soave nem tartja helyesnek, és ráadásul okos dolognak sem, hogy ezért leszólják, megvessék őket. Ezt a magatartást nevezi politikai korrektségnek, és ezért mondja, hogy a politikai korrektség juttatta Trumpot hatalomra.

Még nála is kevésbé örül Trump sikerének a New York Times hasábjain Mark Lilla, a Columbia Egyetem tanára. Ő is úgy látja azonban, hogy a liberálisok magukat is hibáztathatják érte. Nem egy közösségnek tekintették az amerikai népet, hanem csoportokra osztották, és egyes csoportokat támogattak, másokat pedig e csoportok iránt ellenségesnek nyilvánítottak. Ő annak a diáknak a magatartását tartja rokonszenvesnek, aki, amikor egyetemének polkorrekt kérdőívén meg kellett jelölnie, hogyan kívánja megszólíttatni magát, a következő tréfás választ adta: „Felség”. Az ilyenek szavazták le Hillary Clintont, írja Mark Lilla. Pedig ha a liberálisok visszatérnének a liberalizmus toleráns hagyományához, ezeket az embereket maguk mellé tudnák állítani.