„A szenvedélybetegséget patologikus rendellenességnek tekintjük. A romantikus szerelem sok szempontból pozitív jelenség, ezért a szakértők nem szokták a szenvedélybetegségek közé sorolni. Pedig a szerelem viselkedési és agyműködési szempontból is függőségnek tekinthető. A káros szenvedélyek – az alkohol, az opiátok, a kokain, az amfetamin-származékok, a kannabisz és a dohányzás csakúgy, mint a játék- és szexfüggőség – ugyanolyan biokémiai jutalom-mechanizmusokat indítanak el, mint a szerelem. Ráadásul a szerelemfüggőség, ellentétben más szenvedélybetegségekkel, az emberek többségét érinti élete során”– olvassuk a Nautilus magazin Bálint-napi esszéjét. A cikk szerzője Helen Fisher biológus-antropológus, akinek A párválasztás, a házasság és a félrelépés természettörténete című tudományos bestsellere tavaly jelent meg.

Bár nem kell ahhoz tudósnak lenni, hogy a szerelem tudatmódosító hatását megismerjük, Dorothy Tennov pszichológus 1979-es klasszikusában tudományosan is igazolta, hogy a szerelem így működik. Hatására megváltozik a gondolkodásunk és viselkedésünk, érzelmeink pedig intenzívebbek lesznek. Más színben látjuk a világot, mindennapi gondolkozásunk átalakul és kényszeressé válik. Fixációk alakulnak ki bennünk, realitásérzékelésünk eltorzul, és hangulatunk hullámzóvá válik.

Sőt, újabb kutatások igazolják, hogy a szerelem biokémiai változásokat is előidéz. A boldog szerelem hasonló folyamatokat indít el az agyban, mint a kokain és az opiátok fogyasztása. Fisher és kollégái funkcionális mágneses rezonanciavizsgálatok segítségével azt is megállapították, hogy a szerelem az agy dopamin termeléséért felelős örömközpontját aktiválja – pontosan úgy, mint az amfetamin. A szerelmi bánat pedig olyan tünetekkel jár, mint a kábítószer-megvonás – fizikai fájdalmat, frusztrációt és dühöt vált ki, sőt depresszióssá, netán agresszívvá tesz. A szerelmi csalódás során csökken a dopamintermelés, és az agynak azon részei aktívak, amelyek a kokainmegvonás esetében. Fisher kutatásai arra is rávilágítanak, hogy a szerelem biokémiája nem korfüggő – a 25 év alattiak és a 45 év fölöttiek esetében is hasonló gyakorisággal és intenzitással jelentkezik.

És hogy miért nem tiltott tudatmódosító szer a szerelem? Fishernek erre is van tudományos magyarázata. Azért, mert evolúciós szempontból előnyös: az elvakult szerelem erősíti a párkapcsolatot, ami pedig növeli az utódok túlélési esélyeit. Ráadásul csak egy ideig tart az addikció: az intenzív, romantikus szerelem ugyanis a párválasztási és szaporodási ciklushoz kötött, így néhány hónapig, legfeljebb néhány évig tart.