„A szociáldemokrácia korábban sikeres válaszokat adott a kor kihívásaira. A ma problémáira azonban nem tud hiteles megoldásokat javasolni. A szociáldemokrácia romokban hever, a választók nem kérnek belőle” – olvassuk Paul Collier oxfordi közgazdász esszéjét a Times Literary Supplementben. A szerző közel tucatnyi friss monográfiát szemléz a gazdasági válság hatásainak és a kapitalizmus esélyeinek tágyköréből.
A gazdasági válság kirobbanása óta az elitellenes populista pártok térnyerésével jelentősen csökkent a hagyományos szociáldemokrata pártok támogatottsága. Ezért általában a jóléti államot szokták hibáztatni, mondván, hogy az újraelosztás nem volt képes megfékezni a szabadpiaci kapitalizmus által okozott növekvő egyenlőtlenséget.
De hogy mi jön a szociáldemokrácia után, azt senki sem tudja. Vannak, akik Marx jóslatának beteljesülését valószínűsítik. Collier ezeket az elméleteket dajkamesének tartja. Nincs sokkal jobb véleménnyel azon szabványbaloldali véleményekről sem, amelyek a szokásos keynesiánus recepttől várnák a növekedés felpörgését és az egyenlőtlenség csökkentését. Ezek az elméletek ugyanis arra a feltevésre épülnek, hogy a monetáris és fiskális ösztönzők határozzák meg a racionális egyének cselekedeteit. Csakhogy az egyének nem úgy cselekszenek, ahogy azt a közgazdászok feltételezik. Mint arra Paul Romer, a Világbank ikonoklaszta közgazdásza nagy felhördülést kiváltó tavalyi előadásában rámutatott, az alacsony kamatok nem fogyasztásra, hanem további megtakarításra ösztönöznek. Az emberek ugyanis átlátnak a jegybanki szitán, és tudják, hogy az eladósodás után kamatemelés következik.
Az újraelosztással korlátozott kapitalizmus megmentéséhez új szemléletre van szükség – állapítja meg Collier. Elengedhetetlen az újraelosztás erősítése is, de fontos, hogy ez ne menjen az innováció rovására. Collier Ruchir Sharma befektetési tanácsadó A nemzetek felemelkedése és hanyatlása című könyvét idézve kifejti, hogy mindenekelőtt a nem termelő vagyont és a hozamvadászatot kell adóztatni. Az okos adóztatás értelmében különadókat kell kivetni a kereskedelem és az innováció haszonélvezőire, a városlakókra, hiszen az ő ingatlanjaik felértékelődése nem saját érdemük, hanem a gazdasági növekedés mellékterméke.
Az elosztás újragondolása mellett az összetartozás és a szolidaritás érzésének megerősítéséhez közös nemzeti kultúrára is szükség van – teszi hozzá Collier. A haladó elitre jellemző absztrakt kozmopolita együttérzés helyett inkább honfitársainkkal szemben gyakoroljuk a szolidaritást. Collier természetesen nem kirekesztő, etnikai nacionalizmust javall, hanem befogadó, demokratikus – és baloldali – nacionalizmust, bár a bevándorlást jelentősen korlátozná. Példaként a Skót Nemzeti Pártot említi, amely a társadalmi szolidaritást a közös (a vallási és etnikai kisebbségeket is befogadó) nemzeti kultúra segítségével erősíti. Collier azzal fenyegeti meg a haladó eliteket, hogy ha lemondanak a nemzeti eszméről, akkor a kozmopolita szellemiséggel azonosulni nem tudó tömegek jobb híján a kirekesztő nacionalista pártokat fogják támogatni.