„A történelem során kizárólag a katasztrófák hatására csökkent jelentősen az egyenlőtlenség” – írja az Atlantic magazinban Walter Scheidel stanfordi történész, akinek január végén jelent meg könyve A nagy kiegyenlítés: az erőszak és az egyenlőtlenség története a kőkortól a huszonegyedik századig címmel.

Miközben a politikában egyre élesebb a szembenállás, jobb- és baloldal egybehangzóan az egyenlőtlenség csökkentését tűzi zászlajára. Ami érthető is, hiszen a fejlett országok többségében évtizedek óta nőnek a vagyoni különbségek.

Ám Scheidel könyvében arra emlékeztet, hogy a történelem során az egyenlőtlenség kizárólag súlyos társadalmi és természeti kataklizmák során csökkent jelentősen: nagy háborúk és forradalmak idején, államok összeomlása következtében és pusztító járványok nyomában. A nagy háborúk során az állam drasztikusan beavatkozik a gazdaságba, és igyekszik minden forrást felhasználni, aminek hatására csökken a gazdagok vagyona. Nem véletlen, hogy a jóléti állam a második világháború után élte virágkorát, amíg a növekvő jóléttel együtt növekvő társadalmi különbségek maguk alá nem temették. A nagy forradalmak lehetőséget teremtenek a társadalmi viszonyokba történő beavatkozásra, és mint azt az orosz és a kínai forradalom példája mutatja, alkalmasak az egyenlőtlenség jelentős csökkentésére. Szinte magától értetődő, hogy az állam összeomlása után is csökken az egyenlőtlenség, hiszen a tulajdonviszonyok csak az állam keretein belül stabilak. Végül a járványok pedig a népesség csökkenését idézik elő, aminek hatására a munka felértékelődik, és a bérből élők ezért magasabb jövedelemre tehetnek szert.

Így vagy úgy tehát, de az egyenlőség erősödése a történelemben szinte mindig általános elszegényedéssel járt együtt. Dél-Amerikát elkerülték a 20. század legborzalmasabb háborúi – nem csoda hát, ha itt vannak a leginkább egyenlőtlen társadalmak.

Scheidel arra is rámutat, hogy a demokratikus reformok nem alkalmasak a társadalmi különbségek gyors és jelentős csökkentésére. Bár nem nevezi néven, a Pareto-elvre utal, amely szerint az elit mindig magához ragadja az összvagyon jelentős részét. Ezen még a gazdasági válságok sem változtatnak: köztudott, hogy 2008 óta a szegények szegényebbek, a gazdagok viszont még tehetősebbek lettek.

Mindennek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy az elmúlt évtizedekben tovább nőtt az egyenlőtlenség – véli Scheidel. Hetven év óta nem volt sem nagy háború, sem véres forradalom, a kereskedelem és a termelés virágzik, ám a gépesítésnek köszönhetően sokan kiszorulnak a munkaerőpiacról. És akkor az elöregedés hatásairól nem is beszéltünk.

„Az egyenlőtlenség a földművelés elterjedése óta az emberi civilizáció DNS-ének részévé vált. A középosztály erősítését célzó reformok fontosak ugyan, de a múlt tükrében nem valószínű, hogy a társadalmak békés eszközökkel visszatérhetnek a háború utáni évtizedek egyenlőségéhez” – zárja cikkét Scheidel.