„A közvélekedéssel ellentétben a bevásárlóközpontok remek helyek, és mindig is azok voltak” – írja Ian Bogost ifjú médiaguru az Atlantic magazinban.

A Magyarországon jobb híján bevásárlóközpont, vagy újabban pláza néven meghonosodott amerikai mallokat sikk gyűlölni. A plázák és a bevásárlóközpontok a haladó értelmiség és a konzervatív középosztály számára a kispolgári materializmus és a fogyasztói kultúra fertői, a városközpontból kivonuló középosztály individualizmusának megtestesítői. A magára valamit adó kultúrember nem jár plázázni – vagy ha mégis, hát eltitkolja, és ha nem tudja, akkor fanyar képet vág, jelezve, hogy pusztán szükségből cselekszik.

A sors fintora, hogy a plázák megálmodója, a náci megszállás elől menekülő zsidó származású osztrák Victor Gruen az európai városok hangulatát igyekezett átültetni Amerikába. Az általa tervezett bevásárlóközpontok Párizs és Bécs belvárosának szellemiségét tükrözték. Gruen azt remélte, hogy ha létrejönnek az organikusan kialakult európai városközpontok vásártereihez hasonló plázák, akkor az amerikaiak lemondanak majd a zöldövezeti-külvárosi életmódról, sőt talán az autóról is. És nem kizárólag az üzleti szempontok vezérelték. Komolyan hitte, hogy az athéni piactér mintájára létrejövő központok a művelt közélet és a politikai nyilvánosság fórumai is lesznek.

De nem így lett. Az elmúlt öt évtizedben felhúzott másfélezer amerikai pláza nagyobb része a külvárosokban épült meg – írja Bogost. És, ellentétben Gruen vágyaival, maguk is a szuburbanizáció katalizátorai lettek: az autóval könnyen elérhető bevásárlóközpontok növelték a külvárosi-zöldövezeti életmód vonzerejét. Gruen ki is ábrándult belőlük. De azért az eredeti ötlet ma is vonzó – jegyezi meg Bogost. Felidézi, hogy az Apple is a hagyományos vásárterek mintájára szabja át boltjait – igaz, ez inkább csak marketingfogás, mintsem a nyilvános közéleti tér feltámasztására tett kísérlet.

Az elmúlt években azonban egyre több pláza szűnik meg. A gazdasági válság hatására tömegesen zártak be, és azóta sem fordult meg trend: az online vásárlás terjedésének hatására egyre inkább visszaszorulnak a bevásárlóközpontok. Bogost szerint ez súlyos veszteség lesz az amerikai vidék számára. Lehet fanyalogni, de a plázák mégiscsak elviselhetőbbé tették a belvárosokból kiszorulók életét. A nagy bevásárlóközpontok széles kínálata hozzájárult az amerikaiak ízlésének átalakításához. Bogost egyenesen odáig megy, hogy a globális fogyasztói kultúra a kozmopolita értékek terjedését szolgálta. A plázák jelentős mértékben hozzájárultak a kultúrához is, hiszen minden plázában volt könyvesbolt. Arról nem is beszélve, hogy a fogyasztást is fizikai határok közé szorították: az üzletek koncentrációjának hála, a bevásárlás jobban elvált az egyéb tevékenységektől. Lehet, hogy a plázák csak paródiái voltak a Forum Romanumnak, de azért mégiscsak nyilvánosságot teremtettek. Ha bezárnak, a plázák mégoly csökevényes közéleti tereit semmi sem helyettesíti, legkevésbé pedig az online vásárterek. Ott ugyanis még véletlenül sem botlunk ismerősökbe és elegyedünk beszélgetésbe.