„Az elmúlt évtizedekben a jobboldal alapvető átalakulásokon ment keresztül, és egykori képviselői ma biztosan nem ismernének rá” – írja a Le Grand Continent hasábjain Olivier Roy ismert iszlámkutató, a firenzei Európai Egyetem politológusa. 

A geopolitikai folyóiratban egymás után jelennek meg elemzések, amelyek megpróbálnak kiigazodni a Trump-jelenségen, és a Metazin is ismertette azt a tanulmányt, amely a feudalizmusra emlékeztető személyi hatalmi rendszer csíráit véli felfedezni a Trump-kormányzat működésében. Ezt a fajta egyszemélyi hatalmat Olivier Roy cezarizmusnak nevezi, de úgy látja, hogy ez csak egy a Trump-féle amerikai jobboldal három irányzata közül. És nem is a legmeghatározóbb. A másik kettő a keresztény jobboldal, illetve az identitáscentrikus populizmus.

Trump első elnöksége idején a MAGA-mozgalom ideológusai ellenőrzésük alá vonták a Republikánus Pártot, és kiszorították a pártból a liberális konzervatívokat. Márpedig a hidegháború évtizedei alatt ők határozták meg az amerikai jobboldal politikáját, európai megfelelőjük, a kereszténydemokrata mozgalom pedig ugyanezt a szerepet töltötte be Európában. Roy elismeri, hogy e hagyományos jobboldali vezetők fokozatosan magukévá tették a progresszívok számos fontos tételét, például az abortusz, az azonosneműek házassága vagy a bevándorlás ügyében. Amikor divatba jöttek a nemzeti múlttal való leszámolás, illetve a transzneműség túlzásai, ők is lemondtak a konzervatív értékek képviseletéről, ezzel teret nyitva az identitárius nacionalistáknak. Igaz, az evangéliuminak nevezett protestáns fundamentalista mozgalom évtizedek óta küzdött a progresszív értékforradalom ellen, de nem volt képes politikai vezetőket kitermelni, Roy feltételezése szerint azért, mert elitellenes jelszavakkal operált, és bizalmatlanul tekintett az értelmiségre. Az identitárius populisták azonban szót tudtak érteni az evangéliumiakkal, hiszen maguk is a „washingtoni mocsár lecsapolásával” kampányoltak.

E két irányzathoz csatlakoztak azok a technokrata guruk és vállalkozók, akik úgy érzik, hogy a hagyományos politikusoknál jobban tudják, mi lenne a teendő Amerikában és a világon, és erőskezű vezetőre van szükségük ahhoz, hogy megvalósíthassák elképzeléseiket. Elon Muskról és néhány hozzá hasonló milliárdosról van szó. Az övéknek megfelelő irányzat mindig is ott munkálkodott a francia jobboldal világában is, és bonapartizmusnak nevezték. Roy úgy fogalmaz, hogy a bonapartista hagyomány, Carl Schmitt elképzeléseinek megfelelően az erős, tekintélyelvű vezérben látta annak a biztosítékát, hogy a tudatlan tömeg kegyeinek keresése ne vezesse tévútra az államot. A Trump-tábor bonapartistáit Roy tech-cezaristáknak nevezi.

Roy szerint a tech-cezaristák és az indentitárius populisták között hosszabb távon nem lesz könnyű megőrizni az összhangot. Az utóbbiak a kevésbé iskolázott rétegek sérelmeire, érzelmeire apellálnak, ám vezetőik sokkal szabadosabb életet élnek, mint ahogy a vallási fundamentalisták elvárnák, és például a homoszexualitás elmarasztalásában nem követik a fundamentalisták elvárásait. Ellenzékben nem volt nehéz összetartani a három irányzatot, kormányon azonban, amikor intézkedéseket kell hozni, nem lesz egyszerű – jósólja Roy.