Tíz orosz tudós attól tart, hogy a pravoszláv egyház befolyása alá vonja a közoktatást. A kormánypárti lap publicistája alaptalannak tartja az aggodalmat. Az egyház nem avatkozik a pártpolitikába, minden más téren pedig csakis hasznos lehet a jelenléte.

„Oroszországban új vallásellenes kampány indult” – figyelmeztet a moszkvai Iszvesztyija hasábjain Borisz Klin.

Tíz akadémikus, köztük a Nobel díjas fizikus-páros, Zsoresz Alfjorov és Vitalij Ginzburg, nyílt levélben szólította fel Putyin elnököt, hogy állja útját „a társadalom klerikalizációjának”. Közben a Társadalmi Kamara, ez a Putyin által létrehozott konzultatív testület olyan határozati javaslatot tárgyal, amelynek szövege elítéli „az egyház harsány beavatkozását az állam ügyeibe”.

A tudósok azt kérték az elnöktől, ne engedje, hogy a teológiát a felsőoktatásban oktatandó tudományágnak minősítsék, továbbá, hogy a „pravoszláv kultúra alapjai” nevű tantárgyat felvegyék az iskolai tantervbe. Ez utóbbi ellen Nafigulla Asirov, az Oroszországi Muftik Tanácsának társelnöke is szót emelt, mert – írja az Izvesztyija – „nem szenvedheti a kereszténységet az iskolákban és a pravoszláv papokat a hadseregben”.

Borisz Klint a történtek a lőfegyverbirtoklásról vagy a halálbüntetésről folyó végeláthatatlan vitákra emlékeztetik. Minden érv és ellenérv sokszorosan elhangzott, megcáfoltatott és megerősíttetett már – mindhiába. Mert hitbéli kérdésről van szó. Egyesek abban hisznek, hogy a gyermekeknek hasznára válik a pravoszláv hit oktatása, mások abban, hogy veszélybe sodorja őket.

Ugyanez vonatkozik a teológia tudománnyá nyilvánítására. Az akadémikusok azzal érvelnek ellene, hogy a tudomány tényekkel, logikával és bizonyítékokkal operál, nem pedig hittel. Az újságíró kiigazítja őket, mondván, hogy megállapításuk csak az egzakt tudományokra nézve helytálló. A történelmi tárgyú tanulmányokban viszont sok a feltételezés és a hipotézis. És hacsak a fizikusok ki nem akarják zárni a tudományból a humán diszciplínákat, el kell fogadniuk, hogy a teológia e téren semmiben sem marad el más tudományágaktól.

Az állam világi jellege szent és sérthetetlen, de ahhoz képest, hogy mennyit beszélnek róla, mibenlétéről igen kevesen tudnak. Nos – folytatja az Izvesztyija kommentátora –, azt jelenti, hogy a vallásos szervezetek nem töltenek be állami szerepkört. Például nem ők vezetik az állami anyakönyveket. Ha ezt valaki jelentéktelen apróságnak tartja, az illető nyilván nem járt még teokratikus országban, ahol is az egyházi temetőkbe nem fogadják be a nem hívők porhüvelyét, más temető pedig nincs.

Az egyház és az állam szétválasztása nem azt jelenti, hogy az egyházat el kell választani a társadalomtól. Az egyházi szervezeteknek kötelességük, hogy hozzászóljanak az ország fontos ügyeihez. És nagyon jó, ha a hit szemszögéből szólnak hozzá. Mert hiszen csak a hit alapján jelenthető ki például, hogy ölni és lopni tilos. Tudományosan erről csak annyit lehet mondani, hogy esetleg kifizetődő. De az emberek, akik hisznek benne, hogy Isten megtiltotta, törvényt alkotnak róla.

A klerikalizálódástól pedig Oroszországnak nem kell tartania. Miközben Nyugaton sokfelé játszanak vezető szerepet a kereszténydemokrata pártok, az orosz alkotmány tiltja, hogy vallási alapon működő szervezetek részt vegyenek a választásokon. A pártpolitikai szereplést az egyház belső szabályzata sem engedi meg, és azok a papok, akik ettől eltértek, a kiközösítés sorsára jutottak.

Ezzel a kommentátor még nem válaszolt a „pravoszláv kultúra alapjai” című tantárgy bevezetésével kapcsolatos aggályokra. Igaz, már a cikk elején leszögezte, hogy hitbéli kérdésekben nincs helye vitának.