Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Sajtócézárok az államelnök mögött

2007. október 19.

Sarkozy elnökválasztási kampányát nagy médiahátszél segítette. Nem csoda, hiszen a sajtó kétharmada Sarkozy barátainak érdekeltségi körébe tartozik. Olyan cégekébe, amelyeknek fő megrendelője az állam.

Sarkozy elnökválasztási kampányát nagy médiahátszél segítette. Nem csoda, hiszen a sajtó kétharmada Sarkozy barátainak érdekeltségi körébe tartozik. Olyan cégekébe, amelyeknek fő megrendelője az állam.

„A francia sajtó valahol a Berlusconi uralta olasz és a Putyin szolgálatában álló orosz modell között helyezkedik el. Sarkozynek még csak arra sincs szüksége, hogy saját tulajdonába kerüljenek az újságok: a barátai úgyis mindent elrendeznek” – olvassuk a Le Monde Diplomatique angol kiadásában. A cikk szerzője André Schiffrin neves baloldali író és publicista.

Nicholas Sarkozy sosem csinált titkot belőle, hogy szoros barátságot ápol több médiacézárral – napilapok, kiadók és televíziócsatornák tulajdonosaival. A kampány során a médiamogul barátok érdekeltségébe tartozó Journal du Dimanche például nem volt hajlandó leközölni a hírt, hogy Sarkozy felesége nem megy el szavazni az elnökválasztáson. Nem sokkal később pedig címlapon ünnepelte a „sztár párt”, és természetesen főhelyre került Sarkozynek a július 14-i nemzeti ünnepen elhangzott beszéde is.

A francia újságok kétharamada és a kiadók zöme a Dassault és Lagardère – Franciaország vezető fegyvergyártó cégeinek tulajdonában van. Az elnökválasztási kampányban mégis csak Bayrou, a centrista jelölt tette szóvá, hogy a médiát olyan cégek uralják, amelyek fő megrendelője az állam. Schiffrin a gyávaság számlájára írja, hogy a szocialisták nem emeltek szót a jelenség ellen. Pedig nem kétséges, hogy a tulajdonosok nem a közvetlen üzleti haszon miatt tartják fontosnak a sajtót. „A francia lapok nem nagyon nyereségesek. De nem is a profit miatt, hanem a befolyás végett veszik meg őket. Mint Serge Dassault nemrég őszintén bevallotta, a Le Figaro felvásárlásával az volt a célja, hogy az újság az ő véleményének adjon hangot.”

De Dassault-t nyilván nem a puszta hiúság hajtja. Ha sikerül meggyőznie a közt a saját véleményéről, és ezzel hozzásegíteni a szívének kedves jelöltet az elnöki székhez, akkor vállalatainak – ha eljön a megrendelések ideje – egy barátibb közhatalommal lesz dolguk.