Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

A köz társasága

2007. november 16.

A brit konzervatív publicista szerint új ideológiai megosztottság van kibontakozóban. A szocializmus és a kapitalizmus kettőssége helyett ma inkább az a kérdés, hogy a szabad társadalomban kié a hatalom. A kormányé, vagy a népé?

A brit konzervatív publicista szerint új ideológiai megosztottság van kibontakozóban. A szocializmus és a kapitalizmus kettőssége helyett ma inkább az a kérdés, hogy a szabad társadalomban kié a hatalom. A kormányé, vagy a népé?

„Mindenki azt szajkózza, hogy a nagy pártok között nincs nagy különbség. Ez azonban nem igaz. Egy olyan új ideológiai szembenállás kezd kibontakozni, amely legalább olyan fontossá válhat, mint amilyen régen a szocializmus-kapitalizmus kettősség volt” – írja Janet Daley, a konzervatív Telegraph kolumnistája.

Régen a képlet egyszerű volt és világos. A baloldal a nagyobb társadalmi igazságosság nevében az állami szerepvállalás növelésére törekedett. A jobboldal a piaci hatékonyság és a termelékenység érdekében adócsökkentést és deregulációt hirdetett. A szegények többsége balra, a középosztályok jobbra szavaztak. Ma a közgazdasági kérdésekben már nincs ilyen nyilvánvaló megosztottság.

„Azok, akik a politikát kizárólag gazdasági kérdésekkel azonosítják, észre sem veszik az újonnan kibontakozó ideológiai szembenállást.” Daley szerint a hagyományos gazdasági témák helyett ma egyre inkább akörül forog a vita, hogy ki döntsön a közpénzek felhasználásáról. „Kié a hatalom egy szabad társadalomban? A választott képviselőké, vagy az embereké?”

Daley elismeri, hogy ez így absztrakt retorikai kérdésnek tűnhet. A Cameron vezette jobboldal előszeretettel beszél arról, hogy az emberekre és a helyi közösségekre kell bízni a döntéseket. „Az ilyen jelszavakra azonban nem túl fogékony az átlagember.” Őt csak konkrét javaslatokkal lehet megszólítani, amelyek gyümölcsét a mindennapokban élvezheti.

Ilyen például az a javaslat, amelyet Cameron a múlt héten ismertetett. Egyebek között azt vetette fel, hogy az állami iskolák irányítását bízzák a helyiekre. „A javaslat lehetővé tenné, hogy a környékbeli állami iskolákkal elégedetlen helyi lakosok összefogjanak, és saját iskolát indítsanak (vagy átvegyék a már működő irányítását). Az iskola működtetési költségeit az állam biztosítaná. Bárki indíthatna új iskolát: helyi vállalkozók, jótékonysági szervezetek, civil szervezetek. Olyan független, de nem magániskolát, amelyet az állam finanszírozna.” Az adófizetők pénzének felhasználásáról az emberek dönthetnének.

A Brown-kormány nem nagy lelkesedéssel fogadta az ötletet. Ellenzi, hogy „az emberek határozhassák meg, miként költsék el az adóbevételeket, amelyeket ők maguk fizettek be”.

Lehet, hogy a brit konzervatív pártnak azzal sikerül kitörnie a régóta tartó ellenzéki szerepből, hogy a szakértői kormányzás helyett a népre bízza, miképp használják fel a közpénzeket?