Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Szükség névtelen informátort bont

2008. május 31.

Franciaországban egy új törvény arra kötelezi a sajtót, hogy ha a közérdek úgy kívánja, fedje fel névtelen forrását. A baloldal szerint Sarkozy elnök ezzel kimutatta, hogy fél a sajtótól.

Franciaországban egy új törvény arra kötelezi a sajtót, hogy ha a közérdek úgy kívánja, fedje fel névtelen forrását. A baloldal szerint Sarkozy elnök ezzel kimutatta, hogy fél a sajtótól.

„Ha a névtelenség nem garantált, ugyan mitől fog megnyílni egy-egy törvénytelen kifizetés vagy más botrány tanúja az újságíró előtt?” – kérdi Jean-Marcel Bouguereau, a Nouvel Observateur főszerkesztő-helyettese, a Rachida Dati igazságügyi miniszter által benyújtott törvénycsomagot kommentálva.

A miniszter több jogszabályt is a törvényhozás elé terjesztett a bűnözés megfékezésének jegyében, egyebek között a büntetésük után szabaduló, visszaeső súlyos bűnözők számára kiépítendő kötelező tartózkodási központokról, amit sokan úgy értelmeznek, hogy egy bűncselekményért kétszer fosztják meg ezeket az embereket a szabadságuktól. A jobboldali többségű Nemzetgyűlés nem állt ellent, a sajtótitok enyhítéséről szóló törvényjavaslatba azonban belejavított.

Az eredeti szöveg úgy hangzott, hogy az újságíró forrásának kiléte nem firtatható, kivéve, ha „parancsoló érdek” követeli meg. A sajtószakszervezetek túlságosan általánosnak találták ezt a fogalmazást. Nem aratott nagy sikert az a pontosítás sem, amely szerint a forrás személye „például súlyos bűncselekmény esetén” derítendő ki. A France Info rádió műsorában, Louis-Marie Horeau, a Canard enchaîné újságírója azt kérdezte a műsorvezetőtől: „Maga szerint van olyan bűncselekmény, amely nem súlyos?” A Betapolitique politikai weblap képmutatónak nevezi az igazságügyi minisztert, és azt írja, hogy a törvény közvetlenül veszélyezteti a tájékozódás szabadságát.

A Nemzetgyűlés végül azzal a módosítással fogadta el a szöveget, hogy a hatóság akkor követelheti meg az újságírótól az értesülés forrásának felfedését, ha „a közérdek túlnyomó súlyú szüksége parancsolja”, vagyis ha súlyos bűncselekmény ügyében folyik eljárás, és ha a szóban forgó adat múlhatatlanul szükséges a nyomozás lefolytatásához. A Betapolitique ezt sem tekinti elég konkrét megfogalmazásnak, és azzal vigasztalja olvasóit, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága minden olyan esetben el fogja marasztalni a francia államot, amikor az ki akarja csikarni az újságírótól az informátor nevét.

A Nouvel Observateur cikkírója pedig úgy fogalmaz, hogy a Dati-törvény csakis arról tanúskodik, mennyire bizalmatlanul tekint a hatalom a sajtóra, a demokrácia egyik szabályozó intézményére. Jean-Marcel Bouguereau emlékeztet rá, hogy Nicolas Sarkozy elnök olykor egyes lapok cinkosságát élvezi, máskor kifejezett megvetéséről biztosítja a sajtót. A rossz hír hozóját már az ókori görögök sem szívelték, s a francia elnököknek általában nem volt felhőtlen kapcsolatuk a sajtóval. De egyiküknek sem volt annyi barátja a laptulajdonosok között, mint éppen Sarkozy elnöknek. A baloldal attól tart, hogy most majd ellenségeire is nyomást gyakorolhat.