Az emberiség írásbeli hagyatéka talán teljes egészében felkerülhet az internetre. A könyvtárakat mégsem kell bezárni: ők a vastartalék, amelyre mindig bizton számíthatunk.

„Éljen a Google, de akármeddig él is, azt nem fogja megérni, hogy a korinthoszi oszlopokkal szegélyezett régi jó épületek helyébe léphessen” – írja a New York Review of Booksban az elfogulatlan szemlélőnek nem tekinthető Robert Darnton történész, a Harvard Egyetem könyvtárának vezetője.

Darnton persze tudja, milyen előnyökkel jár a digitális könyvtár. Sok mindennek jóval könnyebb utánajárni, ha könyvek tízmilliói vannak fenn az interneten. De úgy véli, hogy a kutatókönyvtárak ettől nemhogy nem avulnak el, hanem még nélkülözhetetlenebbek lesznek.

A Google és kötetek millióit digitalizáló társai nem képesek minden írást az internetre felvinni. Még ha a szövegek 90 százalékát digitalizálnák, ami egyáltalán nem szerepel a terveik között, akkor is nélkülözhetetlen volna a fennmaradó egytized. A szerző éppen most akadt nyomára de Pelleport márki művének, aki nagyjából de Sade márkival egy időben írt, szintén a Bastille-ba zárva, és jobban, mint világhírű pályatársa. Könyvéből hat példány maradt fenn. A pelleportok művei nyilván kimaradnának a Google gyűjteményéből.

Ha pedig a Google minden könyv minden kiadását digitalizálja, vajon melyik változatot teszi a keresőlista élére? Nem tudjuk, de bizonyára nem ugyanazt, amelyet egy képzett bibliográfus tartana a leghívebbnek. Mai titkos rangsorolási algoritmusa a felhasználás gyakoriságához igazodik.

Az sem világos, mi lesz a szerzői jogokkal. A Google máris számos perrel néz szembe, mert a jogtulajdonosok engedélye nélkül viszi az internetre a műveket. A szerző halála után 75 évvel a felhasználás szabad, de addig a Google csak kivonatokat közölhet. A Google egyébként nem kötelezte el magát amellett, hogy a digitalizált írásokat a végtelenségig őrizni fogja gépeinek memóriájában.

És mi történik, ha a Google tönkremegy? Mi lesz, ha technológiája elavul, és jön egy másik, sokkal fejlettebb? Mi a teendő, ha a rögzítésnek ez a módja nem bizonyul tartósnak, és úgy járunk, mint annyi sok régi CD-vel, illetve floppyval: nem tudjuk megnyitni a tartalmukat? A mai hang- és képfelvételekről például tudjuk, hogy kevésbé tartósak a bakelitlemeznél, illetve a celluloid filmszalagnál (és azok nagy része is hasznavehetetlen lett mára). Nyilvánvaló, hogy a könyv is tartósabb az elektronikus rögzítési módnál.

Egyszóval jó a Google-módszer, de azért a könyvtárakat nem kell bezárni. Még vastartalékként is jól jöhetnek egyszer az eredeti, sárguló papírra nyomtatott kiadások.