Bár nincs rá bizonyíték, hogy a szexuális beállítottság megváltoztható lenne, és mind többen látják úgy, hogy nem is kell megváltoztatni, egyre több a melegek átszoktatását célzó vallási szervezet.

„Az Egyesült Államokban évtizedek óta komoly vitákat váltanak ki a homoszexualitás legyőzésével kapcsolatos nézetek. Bár az azonos nem iránt érzett vonzalom kezelésének hatékonyságát cáfolták, a melegek áttérítésére létrejött keresztény lelkisegély-szervezetek gombamód szaporodnak az egész világon” – olvassuk Ruth Gledhill, a Times vallási ügyekről tudósító kolumnistájának riportját az Exodus protestáns fundamentalista szervezet átnevelő táboráról, amelynek célja, hogy szexuális beállítottságuk megtagadására bírja a meleg híveket: „Jézus szeretetére hagyatkozva szabaduljanak meg a homoszexualitástól.”

Az Exodus „elképesztő áttörést, átformálást és gyógyulást ígér”. Azt a szervezet képviselői sem állítják, hogy a homoszexuális beállítottságúak heteroszexuálissá válnának. „Nem az én választásom, hogy az azonos neműek iránt vonzódom, de rajtam múlik, hogy úrrá leszek-e rajtuk. Van esély rá, hogy szabaddá válhatunk. Az Exodus tagjai küzdenek az azonos neműek iránti vonzalmuk ellen” – idézi Gledhill az éves nagygyűlés egyik áttért szónokát.

Az egyhetes intenzív átnevelő tábor során a jelentkezők különféle kurzusokon és csoportterápiás gyakorlatokon vesznek részt. Az egyik első előadás arról szól, hogy „a családtagokkal kialakult természetellenes viszony, a molesztálás, a szégyen és az öngyűlölet” szerepet játszik a leszbikus hajlamok kialakulásában. A következő előadásban egy korábban leszbikus nő vall arról, hogy ugyan továbbra is a nők iránt érez vonzalmat, de ma már teljesen ura érzéseinek, és könnyedén úrrá tud lenni rajtuk.

Számos, az Exodushoz hasonló átnevelő szervezet működik Amerika- és újabban már Nagy-Britannia-szerte is. Az átnevelők állítják, hogy sok meleget sikerült heteroszexuális életvitelre szoktatniuk, a kritikusok szerint azonban kifejezetten káros és veszélyes az ilyen egyesületek működése. „Sok, az átnevelésen korábban átesett meleg állítja, hogy a terápia csak fokozza a szorongást és a depressziót, amelyek szélsőséges esetben akár öngyilkossághoz is vezethetnek.”

Az Exodus vezetői alaptalannak tartják az aggodalmat, és kitartanak mellette, hogy jelentős sikereket értek el a melegek átnevelésében. Mint mondják, nem ítélik el a homoszexuálisokat, hanem toleránsak, és maguknak is „csak egy kis toleranciát kérnek”.

„Sem a katolikus, sem az anglikán egyház nem állt ki a melegek áttérítésével foglalkozó szervezetek mellett. Bár mindkét egyház vonakodik elfogadni a homoszexualitást, nem folytatnak áttérítési kampányt.”

Az átnevelő-mozgalom kritikusai álszentséggel és burkolt homofóbiával vádolják a melegek megkülönböztetését nyilvánosan elítélő, ám a homoszexualitást elfogadni nem tudó egyházakat. „A melegek áttérítésével foglalkozó szervezetek valójában csak arra jók, hogy enyhítsék vezetőik lelkifurdalását, akik nem akarják, hogy homofóbnak tartsák őket: azt mondhatják, hogy nem gyűlölik a melegeket, sőt, éppen hogy befogadják őket” – nyilatkozta egy melegségét büszkén vállaló keresztény szervezet vezetője.

Gledhill szerint elképzelhető, hogy egy emberöltő múlva a katolikus egyház még engedékenyebb lesz, és elfogadja a homoszexualitást. A fogamzásgátlás példája lehet az irányadó: bár az egyház hivatalosan még helyteleníti a fogamzásgátlást, a katolikus hívők egyre nagyobb része elfogadja azt.

És bár Gledhill nem említi, ahhoz sem fér kétség, hogy a melegek átnevelésének mai módszereiben is jelentős előrelépés történt az elmúlt másfél évszázad során.

A homoszexualitást az orvostudomány ugyanis sokáig betegségnek tekintette, 1952-ben az Amerikai Pszichiátriai Szövetség egyenesen a szociopata személyiségzavarok között sorolta fel. Sok orvos mindent elkövetett annak érdekében, hogy „kigyógyítsa” a meleg férfiakat és nőket, illetve, hogy megakadályozza, hogy a gyerekben homoszexuális hajlam alakuljon ki. És az átnevelés során nem válogattak az eszközökben: a műtéti beavatkozásoktól kezdve a verésen át a hormonkezelésig mindenféle embertelen módszerrel próbálkoztak. És csakúgy, mint a mai átnevelő szervezetek, az elmúlt századok sarlatánjai is sikerekről számoltak be.