A folytatásos tévéfilmek megváltoztatták Brazíliát. Az emberek utánozzák a szappanoperák szereplőit: gyakrabban válnak, és kevesebb gyereket vállalnak.

„A mindennapos ’teleregények’ körülbelül úgy tükrözik a brazil valóságot, mint az 1780-as években Maria Antoinette és juhászlánynak öltözött udvarhölgyei a franciaországi vidék életét. De az utóbbiakkal ellentétben hatással vannak a valóságra” – olvassuk a londoni Economistban.

A legnézettebb brazil tévéállomás, a Globo napi szappanoperáját negyvenmillió ember nézi rendszeresen. A filmek jómódú és az átlagosnál kisebb létszámú családokat mutatnak be, amelyekben a nők csaknem egyharmada házasságon kívüli kapcsolatba keveredik. És a nézők igyekeznek hasonlítani a mintához. Gazdagabbak persze a legjobb igyekezettel sem lesznek a tévénézéstől, de gyermekvállalásban és válás dolgában követik a mintát.

A szappanoperák akkor indultak virágzásnak, amikor két évtizeden át, 1964-től 1985-ig még katonai diktatúra volt Brazíliában. Az akkori propagandisták úgy képzelték, hogy a teleregényekkel a képernyőhöz csábítják a lakosságot, s a film után következő hírműsorokkal megfelelően hazafias és kormányhű hangulatot tudnak kelteni. Az elképzelés csak részben vált be. A telefilmek csakugyan a tévékészülékek elé ültették a nézőket, de a szabadosabb városi életminta, amit sugároztak, nem kedvezett a katonai diktatúrának. Sőt, a forgatókönyvírók között sok volt a baloldali, és ennek megfelelően úgynevezett progresszív tartalmakat szerkesztettek a cselekménybe: az AIDS taglalásától az óvszerhasználaton át egészen a társadalmi mobilitás igényének felkeltéséig.

Szociológiai kutatások bizonyítják, hogy a teleregények a brazilok életmódját is megváltoztatták. Az Amerikaközi Fejlesztési Bank demográfiai vizsgálódásai során kiderítette, hogy a folytatásos tévéfilmeknek szerepük volt a születési ráta csökkenésében és a válások számának emelkedésében. Az urbanizáció minden egyéb hatástól eltekintve is ilyen eredményt szokott produkálni, de a fejlesztési bank megbízásából készült tanulmány kimutatta, hogy a tévéfilmek mérhető hatással voltak a népesedési folyamatokra.

Kezdetben ugyanis a Globo televízió az ország jelentős vidékein nem volt fogható. És kiderült, hogy amikor egy-egy körzetben megjelentek az adótornyai, hamarosan csökkent a születésszám és nőtt a válások aránya.

Más tanulmányokra hivatkozva az Economist megemlíti, hogy a teleregények hatására visszaszorult a családon belüli erőszak, és ez is tovább csökkentette a születésszámot, illetve növelte a válások számát.

A telefilmek társadalmi hatásán felbuzdulva a cikkíró felveti, hogy Brazíliában volna még mit változtatni az életmódon: például az adómorál nem épp a legfejlettebb. Ideje volna talán egy megható tévésorozatot indítani az adóreformról.