Az orosz vezetés az egyre súlyosbodó gazdasági kilátások ellenére is bizakodó. A kormány stratégiai tervei szerint 2020-ra megduplázódhat az egy főre jutó GDP. A szovjet időkre emlékeztető népámítás és ígérgetés azonban könnyen visszaüthet.
„A kremli mítoszgyártás hagyománya a Szovjetunió történetének kezdetére nyúlik vissza. Lenin 1920-ban a Kremlben találkozott H. G. Wells brit íróval, és felvázolta neki tízéves tervét: a bolsevik forradalom és a polgárháború által lerombolt ország hamarosan csodákat fog tenni. Oroszország félhomályban című művében Wells a Kreml álmodozójának aposztrofálta Lenint” – olvassuk Michael Bohm cikkét a Moscow Timesban az Igor Suvalov első miniszterelnök-helyettes által a közelmúltban nyilvánosságra hozott Stratégia 2020 című gazdasági programról.
A kormány hosszú távú stratégiája szerint komoly esély van rá, hogy 11 év múlva Oroszország a világ egyik legprosperálóbb állama legyen. A Stratégia 2020 a legfontosabb célok között említi, hogy Oroszország 11 év alatt megduplázza az egy főre jutó nemzeti összterméket, 60 százalékkal növeli a középosztályhoz tartozók arányát, és Franciaország elébe lépve a világ 5. legnagyobb gazdaságává válik.
Bohm számításai szerint az ambiciózus tervek valóra váltásához rendkívüli növekedésre lenne szükség: a GDP-nek 2020-ig évente csaknem 10 százalékos GDP-bővülést kellene produkálnia. A lap megemlíti, hogy a nemzeti össztermék megkétszerezése Kínának sikerült ugyan egy évtized alatt, de az Egyesült Államoknak 35, Japánnak 27, Kanadának 28, Nagy-Britanniának 24 évre volt szüksége hozzá.
A tervek még akkor is utópisztikusnak tűnnének, ha nem lenne gazdasági válság. Az energiahordozók világpiaci árának zuhanása azonban a mélybe húzta az orosz gazdaságot. A gazdasági válság kirobbanása óta kevesebb, mint harmadára csökkent az olaj ára, ami súlyos költségvetési gondokat okozhat. Garri Kaszparov ellenzéki vezér márciusban már megpendítette, hogy a Putyin–Medvegyev duó által vezetett orosz rezsim a túlélésért küzd: a Kreml hitelfelvételre és egyre autoritáriusabb lépésekre kényszerül, hogy a súlyos gazdasági válságban hatalmon maradhasson, és elkerülje a külföldre menekülést, illetve a börtönt.
Arról nem is beszélve – teszi hozzá Bohm –, hogy a korrupció is rendkívüli mértékben lassítja a növekedést – becslések szerint a nemzeti össztermék 10-15 százaléka vész el a korrupció miatt.
Bohm szerint a Stratégia 2020 leginkább a húszas és a hatvanas évek szovjet utópizmusának szellemét idézi, és kizárólag propagandacélokat szolgál. „Suvalov stratégiai víziója Hruscsovnak az SZKP 1961-es kongresszusán meghirdetett grandiózus programjára emlékeztet. Nyikita Hruscsov azt ígérte, hogy 1980-ra a Szovjetunió minden polgára eléri az amerikai középosztályok életszínvonalát.” Talán a stratégiai tervek összeállításakor Suvalov fejében is gyerekkorának egyik kedvenc mozgalmi dala, az Arra születtünk, hogy valóra váltsuk a mesét kezdetű nóta járt.
Az efféle álmodozás rövid távon segíthet ugyan megnyerni az emberek támogatását, de – mint ahogyan a szovjet modell sorsa bizonyította – a népnek előbb-utóbb elege lesz az állami dajkamesékből és a beváltatlan ígéretekből. A szovjet dajkameséken, utópista szlogeneken és sztahanovista víziókon edződött orosz lakosság aligha dől be a stratégiai tervezés köntösébe bújtatott képzelgéseknek. A nép áltatása könnyen visszaüthet. „Az orosz vezetésnek nem volna szabad megfeledkeznie róla, hogy a nevetséges mítoszgyártás és a beváltatlan ígéretek az orosz emigránsok és a CIA tevékenységénél is nagyobb mértékben járultak hozzá a szovjet vezetés hitelvesztéséhez, a párt és a Szovjetunió összeomlásához.”