„Kutatásaink eredménye azt mutatja, hogy a múltbeli intézmények hosszú időre meghatározzák a kulturális normákat. A normák akár több generáción keresztül is fennmaradnak, még akkor is, ha közben új rezsim kerül hatalomra” – foglalja össze két közgazdász, Sascha O Becker és Ludger Woessmann nemrég megjelent Meghalt a Birodalom, éljen a Birodalom! A közhivatali bizalom és a korrupció hagyatéka című tanulmányuk felismeréseit a VoxEU közgazdasági portálon.
A társadalmi tőkével kapcsolatos szociológiai vizsgálatok bizonyították, hogy a közintézmények iránti bizalom elengedhetetlen az állam hatékony működéséhez. Azokban a társadalmakban, amelyekben a bizalom alacsony, rendkívül nehéz jól működő demokratikus intézményrendszert kialakítani. A bizalom megerősödésében kiemelt szerepe van a bíróságok és a rendőrség működésének.
Azt is tudjuk, hogy a társadalmi tőke megerősödéséhez sok idő kell. Azt azonban eddig még nem nagyon vizsgálta senki empirikus alapon, hogy az állam iránti bizalom mennyi ideig befolyásolja a kulturális normákat.
A német kutatók erre a kérdésre keresik a választ. Azt vizsgálták, hogy van-e különbség a közhivatalok iránti bizalom tekintetében azon mai országokon belül, amelyeknek egy része valamikor a hatékony, elkötelezett és ezért nagy társadalmi megbecsülésnek örvendő hivatalnokrendjéről híres Habsburg Birodalomhoz tartozott, más része azonban nem. Lengyelországban, Ukrajnában, Romániában, Szerbiában és Montenegróban vetették össze az egykori Habsburg Birodalomhoz tartozó részén élőknek, illetve a hajdani birodalom határain kívüli területek mai lakóinak a közhivatalokkal szembeni attitűdjét és a korrupcióval kapcsolatos hozzáállását.
„Azt találtuk, hogy a Birodalomhoz tartozó területek mai polgárai nagyobb bizalommal viseltetnek a rendőrség és a bíróságok iránt. Továbbá ritkábban fizetnek csúszópénzt a közszolgáltatásokért, amiből arra következtethetünk, hogy az intézményes örökség nem csak a preferenciákat és attitűdöket befolyásolja, hanem az állampolgárok és a közhivatalok viszonyát is.”
A közgazdászok több ellenpróbát is tettek. Ellenőrizték, hogy a különbségek nem magyarázhatók-e a régiók fejlettség- és gazdagságbeli viszonyaival, de nem volt jele ilyen összefüggésnek. Megnézték, hogy a Habsburg Birodalom egykori határaitól száz kilométerre megfigyelhető-e a fenti bizalmi szakadék – de nem találtak rá bizonyítékot. Összevetették az állampolgárok egymás iránti bizalmát is, és kiderült, hogy ebben a tekintetben nincs különbség a Birodalom egykori határainak két oldala között, ami szintén arra enged következtetni, hogy a közintézményekbe vetett bizalom Habsburg örökség.
Ezek után már csak az a kérdés – zárul az okfejtés –, hogy miképpen maradhatott fönn a Habsburg Birodalom kulturális hagyatéka a világháborúkkal, népirtásokkal, kitelepítésekkel elvándorlásokkal, hidegháborúval, majd a szocialista föderációk felbomlásával és etnikai tisztogatásokkal tarkított közel egy évszázadon át.