„Nem tudunk ellenállni a tortának, pedig megfogadtuk, hogy fogyókúrázunk. Megvesszük a bőrkabátot, holott tisztában vagyunk vele, hogy másra kellene a pénz. Mindenki ismeri az efféle belső konfliktusokat. A tudomány segít megértenünk, hogy agyunk miként kezeli ezeket a helyzeteket, és érdekes tanulságokkal szolgál a legmakacsabb társadalmi problémával, a szegénységgel kapcsolatban” – foglalja össze Jamie Holmes, a Harvard Egyetem közgazdász kutatója a viselkedéstudomány legfrissebb eredményeit a New Republic magazinban.

A szegénységet tanulmányozó szociológusok és közgazdászok régóta kutatják, hogy vajon miért hoznak gyakran nyilvánvalóan irracionális döntéseket a szegények. Miért költik a kevés kis pénzüket olyan fogyasztási cikkekre, amelyekre valójában nincs is szükségük, miközben egyes alapvető javakat nem képesek megvásárolni?

Az elmúlt években egyre népszerűbb viselkedési közgazdaságtan a kognitív tudomány és a pszichológia eredményeinek felhasználásával igyekszik magyarázatot találni az ésszerűtlen piaci és fogyasztói döntésekre.

Az elmúlt két évtized empirikus kutatásai arra engednek következtetni, hogy az emberi akaraterő véges. Csak korlátozott mértékű kísértésnek vagyunk képesek ellenállni. Kísérletek igazolják például, hogy a sikeresen fogyókúrázók kevésbé képesek az önfegyelemre az evésen kívül.

Mindebből logikusan következik, hogy a szegények azért képtelenek a racionális döntésekre, mert elfogy az önuralmuk. A jómódúaknak jóval kevesebbszer kell önfegyelmet gyakorolniuk, mint azoknak, akik kevés pénzből élnek. Míg a középosztály számára nem jelent különösebb megrázkódtatást egy-két fölösleges vásárlás, a szegényeknek akár egyetlen megingás is komoly nehézséget okozhat. Különösen a fogyasztói társadalomban, ahol lépten-nyomon vásárlásra buzdítanak a reklámok.

„Mindebből az következik, hogy újra kell gondolnunk a szegénység felszámolásának elméletét. A jelenlegi programok ugyanis abban segítik a szegényeket, hogy hozzáférjenek az egészségügyi, oktatási, mezőgazdasági és pénzügyi szolgáltatásokhoz. Úgy tűnik azonban, hogy az akaraterőt legalább ilyen fontos erőforrásnak kell tekinteni” – írja Holmes.

A szegénység felszámolásának hagyományos eszközei mellett szükség lenne a korlátozott önuralom ellensúlyozására is. Holmes szerint jó megoldás lehet az önfegyelem helyettesítése a lehetőségek szűkítésével. Például olyan megtakarítási és befektetési számlák létrehozásával, amelyek csak bizonyos idő elteltével válnak lehívhatóvá. Ha ugyanis hirtelen elgyengülnénk, nem tudnánk azonnal hozzáférni a pénzünkhöz, így van rá esély, hogy később jobban átgondoljuk a dolgot. A fejlett világban az efféle megoldások elterjedtek: a nyugdíj- és egyéb élőtakarékossági számlák is így működnek.

Jó megoldás lehet továbbá feltételhez kötni a segélyeket. Számos példa bizonyítja ugyanis, hogy az alanyi jogon folyósított szociális támogatásoknál jóval hatékonyabb a segélyezés akkor, ha a juttatásokat a gyerekek iskolába járásához és kötelező egészségügyi vizsgálatokhoz kötik.