„Ez a törvény látszólag eltörli a prostitúciót, valójában azonban csupán büntetni rendeli, vagyis nem megszünteti, csak a láthatatlanságba száműzi” – írja Tülay Umay török származású, Belgiumban élő szociológusnő a Le Monde-ban.
December elején a francia képviselőház jobb- és baloldala teljes egységben szavazta meg azt a határozatot, amely előírja, hogy a prostituáltak szolgálatainak igénybevétele bűncselekmény legyen. Hamar a ház elé is került egy büntetőtörvény-javaslat, amely ennek megfelelően leírja a „prostitúció igénybevétele” nevű tényállást, és két hónapig terjedő elzárással, valamint 3750 euróig (kb 1,2 millió forintig) terjedő pénzbüntetéssel rendeli sújtani.
Umay egyébként a posztmodern és a pszichoanalízis társadalmi vetületeit kutatja, s ennek megfelelően posztmodern jelenségnek nevezi, hogy a közönség elől elvonják a hús-vér örömlányokat, viszont az interneten kép formájában már a kisgyerekek is gyakorolják az érzelem nélküli nemiséget. Minden tízedik kamasz tett már fel magáról „szexi” képet az internetre, és minden második leány kapott már olyan felkérést, hogy tegyen fel magáról ilyen izgató képet vagy szerepeljen ilyen vagy olyan pózban a webkamera előtt.
Mivel azonban e statisztikák a múltra vonatkoznak, nem érthető, mi közük van a majdan hatályba lépő jogszabályhoz. De ha volna is, akkor sem világos, hogy ez a kétségtelenül nem veszélytelen jelenség miért veszélyesebb a prostitúciónál.
Umay abban az értelemben sem tagadja meg önmagát, hogy a pszichoanalízis fegyvertárával igyekszik magyarázni a történteket. Úgy véli, az állam afféle anyai szerepkörben jár el, hiszen nem kérdezte meg az érdekeltek véleményét, s úgy tekinti, hogy ő jobban tudja, mi az érdekük.
A törvény látszólag feminista jellegű, hiszen a kihasznált nőket hivatott védelmezni, mégpedig úgy, hogy a férfiakat bünteti, de Umay szerint úgy működik majd, akárcsak egykor az amerikai alkoholtilalom: csupán a föld alá szorítja a nőkereskedelmet, s ott aztán tényleg kiszolgáltatja a prostituáltakat kizsákmányolóiknak. Umay nem hiszi el, hogy a prostitúció minden esetben kifejezett kényszer alatt működik, és úgy gondolja, hogy a törvény éppen azokat a prostituáltakat űzi be a kényszer világába, akik ma futtató nélkül, önállóan „dolgoznak”.
Svédország évek óta alkalmazza ezt a rendszert, és az utcai prostitúció csakugyan visszaszorult: a fele eltűnt. De nem a föld színéről, hanem a masszázsszalonoknak nevezett intézményekbe és az internetre került át. Továbbá külföldre – tehetnénk hozzá. Arra máris van bizonyíték, hogy azok a svéd férfiak, akik hazájukban nem tudják kielégíteni prostitúció iránti igényüket, előszeretettel keresik fel szexturistaként valamelyik harmadik világbeli országot.