„Az amerikai kormány semmitől sem riad vissza abbeli törekvésében, nehogy filozófus legyen belőled” − olvassuk Gram Slattery cikkét a Harvard Political Review-ban.

A hatóságok egyre több intézkedéssel igyekeznek a bölcsészettudományoktól a természettudományok, az informatika és a pénzügyek felé terelni az amerikai fiatalokat. Florida állam vezetése azt tervezi, hogy az állami egyetemeken az egységes tandíj helyett szakonként szabályozza a fizetendő díjak mértékét. A rendelkezés értelmében a kedvezményezett szakokon alacsonyabb hozzájárulást kellene fizetniük a diákoknak. A szövetségi kormány pedig célzott ösztöndíj-programokat hirdet a természettudományt és az informatikát tanuló hallgatók számára.

Slattery szerint a politikusok szemléletét egyre inkább a piaci célelvűség határozza meg: az egyetemi képzés hatékonyságát abban mérik, hogy milyen karriert tesz lehetővé a diploma. A GDP növekedését közvetlenül nem szolgáló értelmiségi képzést egyre kevesebbre becsülik. „A diákokat nem emberi lénynek, hanem pusztán emberi erőforrásnak tekintik.”

Ez a szemlélet két szempontból is problematikus. Egyrészt azért, mert aktív kormányzati beavatkozással korlátozza a diákok szabad választását. Az egyre emelkedő tandíjak és a kevesebb ösztöndíj miatt a szegényebb családok tagjainak nem nagyon van esélyük bölcsészetet hallgatni (hacsak nem akarnak egy fél életre eladósodni). Mindez pedig nem a piac, hanem az állami támogatást elosztó önkényes kormányzati politika eredménye.

De ennél is nagyobb baj, hogy a bölcsésztudományok háttérbe szorulásával a demokratikus kultúra is meggyengülhet − véli Slattery. A demokratikus intézményrendszer fenntartásához ugyanis az emberről és a társadalomról szóló tudás elengedhetetlen. Mint arra Martha Nussbaum tekintélyes amerikai filozófus két éve megjelent könyvében rámutatott, a profitorientált oktatási szemlélet profitorientált állampolgárokat nevel, akik nem lesznek felvértezve a demokratikus politkához szükséges alapvető erényekkel, és képtelenek lesznek a kritikai gondolkozásra. Slattery óvatosan arra céloz, hogy a kormányzat céljaitól ez talán nem is lenne idegen.

Hozzátehetjük, hogy a statisztikák nem igazolják, hogy a bölcsészek nehezebben találnak állást. Az amerikai adatok szerint a bölcsészdiplomások körében nem számottevően magasabb a munkanélküliek aránya, mint a mérnökök és az informatikusok esetében, és nem elégedetlenebbek a karrierlehetőségeikkel sem. Igaz ugyan, hogy kevesebb a fizetésük a többi diplomásnál, de összességében mégis sokkal boldogabbak, mint a jobban kereső informatikusok és mérnökök.