„Első ránézésére minden bizonnyal helyeslendőnek tűnik az Európai Bíróság meglepő, a ’felejtés jogát’ kimondó ítélete. Elvégre ki ne akarná, hogy az internetre kikerült kínos fényképünk vagy múltunk egy-egy kellemetlen részlete egyszerűen törölhető legyen?” – kommentálja a USA Today a luxembourgi testület határozatát, amelyben a bíróság kimondta, hogy a Google köteles eltávolítani a keresőoldal találatai közül azokat a linkeket, amelyek egy korábban súlyosan eladósodott spanyol ügyvéd 1998-as ingatlanjának árverésével kapcsolatos cikkekre mutatnak. A döntésből az következik, hogy az internetes keresők bizonyos esetekben nem listázhatnak minden, az interneten amúgy elérhető forrást.
Mint arról 2011-ben a Metazin is beszámolt, az EU személyiségi jogi okokra hivatkozva támogatta, hogy töröltethessük az internetről a ránk vonatkozó, idejétmúlt és magánjellegű információkat. A mostani döntés ezt nem mondja ki, pusztán az internetes keresők számára írja elő, hogy ne listázzák a kifogásolt oldalakat.
Az amerikai kommentátorok többsége a cenzúra legalizálásaként értékeli a döntést. A USA Today szerint az Európai Bíróság a személyiségi jogok védelmére hivatkozva a szólásszabadságot korlátozná. Ráadásul abszurd módon, hiszen csak a keresőket köteleznék a nemkívánatos cikkek mellőzésére, magukat a cikkeket nem távolítanák el az internetről. „Olyan ez, mintha azt mondanánk a lapkiadóknak, hogy bármit leírhatnak, ám csak a barátaik körében terjeszthetik az újságjukat.”
A USA Today szerint a döntés lehetőséget teremt egyebek között arra is, hogy politikusok letiltsák a múltjuk kínos részleteire vonatkozó írások listázását. A döntés után a Google-t megkereső első két panaszos egyike valóban egy bukott politikus volt. A másik pedig egy pedofil cselekményekért elítélt egyén.
Jonathan Zittrain harvardi jogász arra hívja fel a figyelmet a The New York Timesban, hogy az Európai Bíróság döntése nagyon nehezen értelmezhető. Az ítélet értelmében csak a „pontatlan, az irreleváns illetve a már időszerűségét vesztett” források listázása korlátozható, ám arra vonatkozó útmutatást nem fogalmaz meg, hogy mi számít időszerűnek és relevánsnak. Akárhogy is, az ítélet Amerikában alkotmányellenes lenne, hiszen jelentősen korlátozza a szólásszabadságot, és cenzúrának minősülne – teszi hozzá Zittrain. Utal rá, hogy a szemfülesebb európai internethasználók a kínai cenzorok kikerülésére kidolgozott módszerekkel könnyen hozzáférhetnek majd az EU-ban cenzúrázott találati listákhoz is.
A döntésből egyáltalán nem következik, hogy bárki bármilyen tartalom listázását megtilthatja – vélekedik Martin Holland, a Heise Online portál szakírója. A bíróság meglehetősen általános értelmezése éppen azt jelenti, hogy minden egyes esetben egyedi döntést kell hozni arról, hogy egy régi információ időszerű és közérdekű-e, avagy magánjellegűnek számít.
Jogi értelemben korántsem olyan radikális az Európai Bíróság döntése, mint kritikusai sugallják – írja Matt Ford az Atlantic magazinban. Franciaországban a bűncselekményekért elítélteknek korábban is jogában állt, hogy korlátozhassák múltjuk nyilvános kiteregetését – idézi Jeffrey Rosen jogászprofesszor egy tanulmányát. Az Egyesült Államokban a fiatalkorú bűnelkövetők nevének nyilvánosságra hozása is korlátozható, amennyiben ez megbélyegzéshez vezetne és megnehezítené az egyén társadalmi beilleszkedését. Ford mindazonáltal kétli, hogy az internetes keresők korlátozása elérné a célját. A felperes spanyol ügyvéd korábbi anyagi problémáiról például biztosan többen értesültek a bírósági döntés kapcsán, mint a Google-ról. Ráadásul a keresők azt is megtehetik, hogy a találati oldalak alján linket helyeznek el, és ezzel felhívják a használók figyelmét, hogy egyes oldalakat személyiségi jogi okból kihagytak.