Negyedszázaddal a történelem vége után

2014. július 24.

Fukuyama huszonöt év távlatából is kitart amellett, hogy a demokrácia hosszú távon győzelemre van ítélve. Eredeti téziséhez azonban hozzáteszi, hogy a demokrácia sikeréhez erős államra van szükség, amely jólétet, egyenlőséget és biztonságot teremt.

 

Huszonöt év távlatából visszatekintve nyilvánvaló, hogy 2014 nagyon más, mint 1989 volt – olvassuk Francis Fukuyama cikkét a Wall Street Journalben. A tekintélyes amerikai politológus arra tesz kísérletet, hogy negyedszázad múltán értékelje 1989-ben megjelent, A történelem vége című nagy sikerű esszéjét, amelyben megkérdőjelezhetetlennek nyilvánította a liberális demokrácia globális győzelmét.

Fukuyama elismeri, hogy az orosz és a kínai autoritárius államkapitalista rezsim sikeresebb, mint korábban hitte. Továbbá az 1989-ben elindult demokratikus hullám megrekedt, sőt a régi nyugat-európai demokráciák is súlyos intézményi problémákkal küzdenek: Európában és Amerikában nő az egyenlőtlenség és erősödik a politikai polarizáció. 2005 óta a Freedom House éves globális jelentése a demokrácia visszaeséséről számol be.

„Mindazonáltal meggyőződésem, hogy az alaptézis a lényegét tekintve helyes” – jelenti ki Fukuyama. Nagyobb távlatból tekintve ugyanis mégiscsak sokatmondó, hogy nőtt a demokráciák száma: 1974 óta a világ országainak mindössze 30 százaléka volt demokratikus, ma viszont 60 százalék az arány. A demokrácia előretörésének hátterében nem más áll, mint a globalizáció hatására növekvő jólét: az erős középosztályok demokráciát és felelős kormányt akarnak – írja Fukuyama. Ma leginkább az olajban gazdag államokban tartja magát az autoriter berendezkedés: ott, ahol az állam nem az adókból teremt jólétet. Arról nem is beszélve, hogy Oroszország jelentős demokráciadeficittel rendelkezik ugyan, ám mégsem említhető egy napon a Szovjetunióval.

Fukuyama a jövő tekintetében derűlátó. A sikeres autoritárius államkapitalista berendezkedések, élükön Kínával addig maradhatnak fenn, amíg a gazdaság növekszik. Amint lassulás következik be (márpedig ez előbb-utóbb elkerülhetetlen), az elégedetlen középosztályok nem a kormányt, hanem az egész rendszert fogják hibáztatni, ami a rezsim bukásához és demokratikus fordulathoz vezethet.

Ennek némileg ellentmondva azzal folytatja, hogy a demokrácia 2005 óta tartó gyengülése a rossz gazdasági teljesítménynek tudható be. A demokratikus és a demokratizálódó államok mintha megfeledkeztek volna róla, hogy az emberek a kormánytól várják a jólét és a biztonság feltételeinek megteremtését. Márpedig ehhez erős államra van szükség, amely képes színvonalas közszolgáltatásokat garantálni – mindenekelőtt minőségi egészségügyi ellátást és oktatást. Amennyiben a demokratikus államok kizárólag az egyéni szabadságjogok érvényesülésére törekszenek és elhanyagolják a jó kormányzást, illetve az elnyomástól való félelmükben túlzottan csökkentik az állam szerepvállalását, akkor az állampolgárok elégedetlenek és kiábrándultak lesznek – figyelmeztet Fukuyama. A minimális állam az egyenlőség növekedéséhez vezet, ami fokozza a politikai polarizációt, és gyengíti a demokratikus intézményrendszerbe vetett bizalmat.