„Ha tartós értéket akarsz teremteni, hozz létre monopóliumot” – foglalja össze Peter Thiel Nulláról az egyre, avagy jegyzetek a startupokról címmel szeptemberben megjelent könyvét a Wall Street Journalben. Thiel szaktekintély a témában: egyebek között ő alapította a PayPal online fizetési rendszert és a Facebook egyik első befektetőjeként is számon tartják.
Könyvében befektetési tanácsokat nyújt és ezek kapcsán általánosabb gazdasági következtetéseket is megfogalmaz. Egyrészt szembeszáll azzal a megközelítéssel, amely a kapitalizmust a tökéletes piaci verseny terepeként azonosítja. Thiel szerint téves a feltételezés, miszerint az ideáltipikus kapitalizmust a piaci szereplők sokasága jellemzi. Bár a közgazdasági tankönyvek valóban ilyen modellből indulnak ki, a kapitalizmus keretei között is a monopolhelyzetbe kerülő cégek az igazán sikeresek.
Thiel a repülőtársaságok és az internetóriások összevetésével szemlélteti tézisét. Az amerikai repülőtársaságok ugyan hatalmas forgalmat bonyolítanak, ám kis nyereséggel működnek – 2012-ben összesen 160 milliárd dollár nyereséget értek el. A Google 2012-ben sokkal kisebb tőkével is 50 milliárdot keresett. A nyereség a cég bevételeinek több mint 20 százalékára rúgott – arányaiban százszorosa a repülőtársaságokénak. Nem is meglepő, hogy a Google részvényeinek összértéke háromszor akkora, mint az amerikai repülőtársaságoké együttvéve.
Az igazán sikeres vállalkozások, vagyis azok a cégek, amelyek nagy haszonnal dolgoznak, nem a versenyben emelkednek ki, hanem monopolhelyzetüknek köszönhetik eredményeiket – állítja Thiel. A Google is monopolhelyzetben van, hiszen uralja az internetes kereséseket, és egyre inkább az online hirdetéseket is. A cég persze mindent elkövet azért, hogy jogi értelemben ne legyen monopólium, hiszen akkor a trösztellenes törvény értelmében korlátoznák, ám ez a szerző szempontjából mellékes kérdés.
A befektetési és cégalapítási tanácsok után Thiel szembeszáll azzal a nézettel is, amely a monopóliumokat általában a haladás ellenségének tekinti. Való igaz, a monopóliumok igyekeznek kiszorítani ellenfeleiket és korlátozni a versenyt. Működésüknek azonban számos előnye is van. A Google például megengedheti magának, hogy csillagászati összegeket költsön olyan kutatási és innovációs projektekre, amelyek sikere egyáltalán nem garantált. A kiélezett verseny szereplői ezt a luxust nem engedhetik meg maguknak, hiszen a nem megtérülő költséges fejlesztések veszteséget termelnek és akár a cég ellehetetlenüléséhez vezethetnek. Arról nem is beszélve, hogy a Google éppen a monopolhelyzet miatt biztosíthat úri munkakörülményeket alkalmazottainak.
Azt azonban Thiel sem állítja, hogy a piaci erőfölény alapján létrejött monopolhelyzet azonos az állam piackorlátozó intézkedései által létrehozott monopóliumokkal, hiszen az előbbiek esetében elvileg lehetőség van új szereplő belépésére. Még ha ez gyakorlati szempontból nem is könnyű feladat, nem lehetetlen a piac elhódítása: ezt éppen a Microsoftot háttérbe szorító Google példája mutatja. A dinamikus piaci környezetben kialakuló monopóliumok addig maradhatnak fenn, amíg nem jelenik meg olyan kihívó, aki még vonzóbb terméket és szolgáltatást kínál. Hogy aztán monopolhelyzetbe kerülve ő lendítse tovább az innováció szekerét.