„Mióta az eszemet tudom, most először aggódom igazán a cionista terv jövőjéért” – írja a Ha’arec hasábjain Sabtáj Sávit, aki 1989 és 1996 között a Moszad vezérigazgatója volt.
A cionizmus, fejtegeti a szerző, a kezdetektől fogva meg-megújuló fegyveres harcok ellenére demográfiailag és területileg egyaránt jelentősen erősödött, mert megvolt hozzá a szükséges bölcsesség és stratégia. Most viszont Sávit aggasztónak látja a helyzetet, mert egyfelől együtt van az országot fenyegető veszedelmek kritikus tömege, másfelől pedig „a kormány vak és stratégiai értelemben lebénult”.
Mindenekelőtt azt nehezményezi, hogy mélypontra jutottak az izraeli–amerikai kapcsolatok, holott Izrael léte az Egyesült Államoktól függ. (Az izraeli kormány legutóbb kifejezett amerikai kérés ellenére hetekig nem volt hajlandó leállítani a gázai hadműveleteket.) Izrael fő exportpiacának, Európának egyre inkább „elege van belőlünk”, és afelé halad, hogy „szankciókat léptessen életbe ellenünk”. Oroszország elfordul Izraeltől, „és ellenségeinket támogatja”. A világban az antiszemitizmus és az Izrael-ellenesség a második világháború óta soha nem látott méreteket ölt. A tudományos világban Izrael vesztésre áll, sőt zsidó diákok is nagy számban fordulnak el tőle. Izraeliek tömegei igyekeznek külföldi állampolgárságot szerezni, ami arra utal, hogy repedezőben van az izraeliek biztonságérzete.
Mindez önmagában is súlyos aggodalomra ad okot, folytatja a volt hírszerző főnök, de ráadásul úgy látja, hogy egyfajta messianisztikus gondolkodás terjed az izraeli politikában, amelynek folytán a konfliktus „szent háborúvá” fajulhat. Mindmáig két kis nép helyi konfliktusa volt ez, aránylag kis kiterjedésű földterületekért. A vallásos cionista mozgalmak azonban „őrült módon mindent megtesznek azért, hogy a legborzalmasabb fajta háborúvá”, vallási háborúvá változtassák. Abban pedig Izrael az egész muzulmán világgal állna szemben. Mindennek tetejében a szövetségesek elhidegülése azzal fenyeget, hogy Izrael magára marad ebben a háborúban.
Sávit arra emlékeztet, hogy a bibliai Izrael a Bar Kochba-féle felkelés nyomán kétezer évre emigrációba kényszerült, és a most terjedő felfogásnak hasonló lesz az eredménye. Igaz, ezt csak a baloldal és a centristák bánnák. A legortodoxabb vallásos csoportoknak mindegy, hol várják a Messiást, nekik Amerika is megfelel. A vallásos cionisták Izrael földjét akarják ugyan, de nekik a teljes földterület kell, ezt fontosabbnak tartják a békénél, és nem tartják túl nagy árnak azt sem, ha eközben Izrael odavész. Majd legközelebb újra megpróbálják. Menáhem Begin, aki ennek az irányzatnak volt harcosa, miniszterelnök korában azonnal lemondott a Sínai-félszigetről az Egyiptommal kötendő béke kedvéért, mert tudta, hogy a béke többet ér a területnél. A mai izraeli lakosság jelentős rétegei elfelejtették az eredeti célt, amelynek nem volt része semmilyen eredetileg meghatározott országhatár.
A hírszerzés volt főnöke azt ajánlja, hogy Izrael kezdjen tárgyalásokat az Arab Liga 2002-es béketervéről. Előbb határozza meg, meddig hajlandó elmenni területi engedményekben, aztán bizalmasan tárgyalja meg a dolgot az Egyesült Államokkal, végül pedig a tervet kidolgozó Szaúd-Arábiával, s amikor ez megvan, lépjen a nyilvánosság elé azzal a szándékával, hogy az Arab Liga terve alapján kíván tárgyalni. Ettől persze nem lesz azonnal béke, de megindulhatnak a politikai és kereskedelmi kapcsolatok, amelyek lassan odáig is elvezethetnek. Sávit tudja, hogy Netanjahu miniszterelnököt nem lesz könnyű erre rávenni. (Annál is kevésbé, mivel annak idején ellenzékből hevesen ellenezte a tervet, s ezzel nem volt egyedül. Az arab Liga tervezete ugyanis a 67-es határok visszaállítását írta elő, beleértve egész Kelet-Jeruzsálemet is, továbbá sok millió palesztin menekültnek számító ember visszatelepülését tette volna lehetővé, ami gyökeres változást eredményezne az izraeli állam jellegében is.) Mégis, ha Netanjahu képes lenne belátni, miféle veszélyek tornyosulnak Izrael felett, talán elszánhatná magát erre a merész lépésre – írja a Moszad volt vezérigazgatója, de nem titkolja, hogy ezt nem tartja valószínűnek.