„A családon belül elfogadhatatlan a kifogás, miszerint a pénzkeresés miatt nincs időnk törődni egymással. Nem látom be, miért fogadnánk el ugyenezt a kifogást egy nemzeti közösség esetében” – olvassuk az Open Democracy magazin interjúját Martha Nussbaum amerikai filozófussal.

Nussbaum az elmúlt tíz év alatt több könyvében is foglalkozott az érzelmek és a társadalmi igazságosság kérdésével. Egy éve megjelent Politikai érzelmek, avagy miért szükséges a szeretet az igazságossághoz című művében azt fejtegette, hogy a liberális szerződéselméletek figyelmen kívül hagyják az érzelmek szerepét. A szerződéselméleti hagyomány ugyanis arra a felvetésre épül, hogy a legitim társadalmat racionális önérdekkövető egyének szerződése hozza létre. A liberális állam stabilitását az egyén szavatolja, amikor belátja, hogy a liberális társadalom intézményei saját jólétét és biztonságát szolgálják.

Nussbaum arra mutat rá, hogy a jóléti állam fenntartása jelentős áldozatvállalással jár. Lehetséges ugyan, hogy általánosságban egyetértünk a jóléti állam absztrakt gondolatával (attól tartva, hogy esetleg mi is társadalmi segítségre szorulhatunk), ám az absztrakt elvek racionális elfogadásából nem következik feltétlenül, hogy saját vagyonunk kárára segítsük embertársainkat. Az önzés legyőzéséhez polgári vallásra van szükség – persze olyanra, amely a közjóra hivatkozva nem korlátozza az egyéni szabadságot.

Nussbaum a művészet, az emlékezetpolitika és a politikusok feladatának nevezi, hogy a családon belül megtanult szeretetet és önfeláldozást kiterjesszük előbb honfitársainkra majd az emberiség egészére. Ha nem sikerül, akkor nem valósul meg az egyenlőség, és demokráciáról sem beszélhetünk – véli Nussbaum.