„Európa szétesőben. Hosszú kínszenvedésnek nézünk elébe” – olvassuk a liberális Timothy Garton Ash igencsak pesszimista cikkét a Guardianben.

Garton Ash a monetáris uniót rosszul megtervezett kazah traktorhoz hasonlítja: sok kárt okoz, döcögve halad, de azért mégsem áll le teljesen. Az eurózóna esetében a legfőbb probléma az, hogy a monetáris unió egységes politikai intézményrendszer nélkül jött létre. Az egységes piac belső egyenlőtlenségeket okoz, ám ezek kezelésére nincsenek meg a politikai intézmények. Egy nemzetállamon belül az újraelosztás révén kezelhetők a különbségek, a csupán pénzügyi unión belül viszont nem. Így az ágazati különbségekből fakadó egyenlőtlenségek, mint nemzetek közötti különbségek jelennek meg: a piacnyitásból jelentős hasznot húzó német gazdaság többlete a déli államokban hiányként, illetve adósságként jelentkezik. Az adósok nemzetként harcolnak, a hitelezők úgyszintén.

Abban ma már szinte mindenki egyetért, hogy az eladósodott déli államok egy része – élükön Görögországgal – biztosan nem tudja visszafizetni a hiteleit – véli Garton Ash. De az adósságot leírni sem lehet, hiszen az lavinát indíthatna el, a többi eladósodott déli euróállam is hasonló elbánást követelne, márpedig a német közvélemény ezt aligha fogadná el. Az egyenlőtlenségek csökkentésére alkalmas módszer lenne a német bérek emelése, és vele a német export gyengítése – csakhogy ez ellentétes a német gazdasági alapvetésekkel. Viszont hiába szorít meg a görög kormány, hiába teszi hatékonyabbá a termelést, az államadósság csökkentéséhez növekvő exportra lenne szüksége, amihez elengedhetetlen a német kereslet erősödése. „Ha mindenki kicsit olyan lesz, mint Németország, akkor a németeknek kevésbé németté kell válniuk” – jegyzi meg Garton Ash.

Mindebből pedig az következik, hogy a monetáris unió a jelenlegi formájában nem tartható fenn. Garton Ash szerint azonban a szétesés lassú lesz és fájdalmas. A német exportnak szüksége van a piacra. Az eladósodott államokban lévő német kintlévőségekről nem is beszélve – elvégre Németország eddig is a német bankok védelmében volt hajlandó megmenteni a csődtől Görögországot. És mint azt a választások után meghunyászkodó Sziriza példája mutatja, az adósságcsapdában vergődő államok szélsőbaloldala sem kockáztatja meg egykönnyen az euró feladását.

Az eurózóna így még sokáig elvergődhet, és közben egyre nagyobbak lesznek az egyenlőtlenségek a tehetős északi és az eladósodott déli államok között – jósolja Garton Ash. Ám közös politikai intézményrendszer nélkül az európai integráció csöppet sem demokratikus. „A monetáris unió európai, a demokratikus politika viszont még mindig a nemzetállamhoz kötődik. És ha választanom kellene a demokrácia és a paternalista, fölülről irányított, euroleninista európai integráció között, akkor mindenképpen a demokráciát választanám – írja Garton Ash. – De a szívem egyáltalán nem örül annak, amit a józan eszem diktál.”