„A géntechnológia célja a genomé célzott és kontrollált módosítása, ami óriási lehetőségeket rejt. A génmódosítás a betegségek elleni küzdelem merőben új formáit teszi elérhetővé” – olvassuk Christopher Gyngell oxfordi orvosetika professzor cikkét a Guardianben.
A cikk apropója a kínai Szun Jat-szen Nemzeti Egyetem kutatóinak kísérlete, amelynek során mesterséges megtermékenyítéssel létrehozott embriók génállományát módosították. A kutatás nagy felháborodást váltott ki. A Nature és a Science elutasította a kutatás eredményeit bemutató tanulmány közlését, és külön cikkekben követelték a hasonló kutatások azonnali leállítását. Az amerikai Egészségügyi Minisztérium orvosbiológiai kutatóközpontja bejelentette, hogy elutasítja és semmilyen módon nem támogatja az embriók génállományának módosítását.
Gyngell eltúlzottnak, sőt részben alaptalannak tartja a kutatás és az emberi génsebészet körül kiújult félelmeket. Felidézi, hogy évente közel nyolcmillió újszülött jön a világra súlyos genetikai problémával, és a 70 életévnél korábbi halálok 30 százaléka krónikus betegségek következménye. Gyngell szerint a kínaiak eljárása etikai szempontból nehezen kifogásolható, hiszen a kísérletben használt embriókat amúgy is megsemmisítették volna. A több mint két évtizede hatályos brit szabályozás szerint a mesterséges megtermékenyítéssel létrehozott embriókon a megtermékenyítés utáni két héten lehet kísérletezni, aztán meg kell őket semmisíteni. Gyngell elismeri, hogy vannak erkölcsi szempontból problémás eshetőségek, ám a veszélyes kórokat megelőző génsebészeti beavatkozások aligha tekinthetők ilyennek. Ami pedig az előre nem látható következményeket illeti, Gyngell megjegyzi, hogy az emberi génállomány folyamatosan változik, a mutáció része a természeti folyamatoknak. És ha a fejlett nyugati országok elzárkóznak a genetikai beavatkozásoktól, akkor Kína ezen a téren is lépéselőnybe kerülhet.
Steven Pinker harvardi pszichológus kiáltványnak is beillő cikket közöl a Boston Globe hasábjain, s ebben általában veszi védelmébe a génsebészeti eljárásokat. Megjegyzi, hogy az ellenzők az emberi méltóságra hivatkoznak, a náci eugenika programhoz hasonlítják vagy (gyakran horror- vagy sci-fi filmekből kölcsönzött) esetleges hosszú távú következményekre hivatkozva óvnak a génsebészeti beavatkozások legalizálásától. Pinker szerint ez az álláspont felelőtlen, sőt embertelen, hiszen nem vet számot azzal, hogy milyen rendkívüli szenvedést okoznak a génsebészeti beavatkozással megelőzhető betegségek és halálozások.
„Az orvosbiológiai kutatások az egészségesebb és hosszabb élet lehetőségével kecsegtetnek. Képzeljük csak el, mennyivel boldogabb lenne az életünk, ha korán elhunyt szeretteink élnének, ha a magatehetetlenek egészségesebbek lennének. Tekintettel a rendkívüli lehetőségekre, a bioetika álláspontja egyetlen mondatban összefoglalható. El a kezekkel az orvosbiológiától” – írja Pinker.