A brüsszelieket sokkolta, de nem lepte meg, hogy a párizsi terrortámadások kitervelése a belga főváros egy kerületéhez kötődik – olvassuk Tim Kingtől, a Politico.eu webmagazin brüsszeli tudósítójától.
A párizsi mészárlás nem az első iszlamista terrortámadás, amelynek szálai Molenbeekbe vezetnek. A brüsszeli Zsidó Múzeum elleni tavalyi fegyveres támadás, a Charlie Hebdo szerkesztőségének lemészárlása és a meghiúsult augusztusi vonatmerénylet esetében egyaránt találtak molenbeeki szálat. King szerint nincs is ebben semmi meglepő: „Molenbeek arról híres, hogy a törvények uralmán kívül áll.” A városrész leginkább az amerikai városok szívében található gettókhoz hasonlít. A többnyire muszlim bevándorlók által lakott negyedben rendkívül rossz a közbiztonság, az állami intézmények nem működnek, virágzik a maffia. A városrész a betört ablakok elméletének iskolapéldája.
Hogyan lehetséges, hogy Európa szívében a dzsihádista radikalizmusnak is kedvező tűzfészek jött létre? King szerint a válasz a belga állam működésében, pontosabban működésképtelenségében keresendő.
A gettósodott Molenbeek negyed társadalmi problémáit csak jelentős központi segítséggel lehetne felszámolni. Csakhogy Belgiumban a szövetségi állam nem képes segíteni. Az európai viszonylatban aránylag későn létrejött belga állam eleve gyenge volt, az állam létrejöttekor már intézményesült vallási csoportok hatékonyan tudták érvényesíteni saját érdekeiket az állam központosító erejével szemben. A szakszervezetek megerősödése és a nyelvi különbségek politikai jelentőségének megerősödése tovább mélyítette a társadalmi polarizációt. Belgium már egy jó évtizede a felbomlás határán áll, és Brüsszel a flamand–vallon kötélhúzás legfontosabb frontja. Az állam egyben tartásának ára a decentralizáció: a központi hatalom egyre több jogosítványáról mondott le az ország egyben tartása érdekében. Ennek következtében csökkent a régiók közötti újraelosztás. Mivel a közpénzek felhasználásáról javarészt a helyi önkormányzatok döntenek, a támogatásokat klientúra-építésre és a saját nyelvi közösség megerősítésére használják. Jól jellemzi a viszonyokat, hogy a Brüsszelben működő hat önálló rendőri szervezet is a helyi önkormányzatok irányítása alatt áll (ami közrejátszott abban is, hogy a párizsi merénylet két elkövetőjét is futni hagyták).
Molenbeekben a bevándorlás, az ipari termelés leépülése és központi állam gyengesége vezetett a gettósodáshoz – véli King, aki Belgiumot egyenesen bukott államnak nevezi. Ezek pedig egymást erősítő folyamatok. A rossz közbiztonság miatt nem indul el a dzsentrifikáció: Molenbeek leginkább a szegények és bevándorlók körében kedvelt. A bűnözés, a közszolgáltatások hiánya és a sok nem asszimilálódott bevándorló elriasztja a középosztályt. A feketegazdaság virágzása és a magas munkanélküliség miatt kevés az adóbevétel, így nincs miből rendet teremteni – nemhogy az iszlám radikális csoportokat felderíteni és felszámolni. „És ahogyan azt a párizsi események megmutatták, a belga állam hibáiért egész Európának fizetnie kell” – zárja a cikket King.
Teun Voeten kulturális antropológus szerint nemcsak a belga szövetségi állam gyengesége, de a baloldali elit is felelős a molenbeeki reménytelen helyzetért. Voeten első kézből szerzett tapasztalatot a negyedben. A magát „burzsoá bohémnek” nevező szerző kilenc évig élt Molenbeekben, azt remélve, hogy megindul a dzsentrifikáció. Komolyan hitt a multikulturális integráció eszméjében, azt remélte, hogy a gyerekei már a bevándorlók gyerekeivel együtt játszanak az utcán. Nem így lett. Molenbeekben egyre inkább elkülönültek a bevándorlók. Ellentétben a multikulturalizmus eszméjével, amely a bevándorlók társadalmi integrációját reméli a kulturális sokszínűség elismerésétől, Molenbeek az iszlám fundamentalizmus melegágya lett. Az állam átengedte a negyedet az iszlamistáknak, akik pedig az alapvető demokratikus értékeket sem tisztelik. Mára már nemcsak a zsidók és a melegek nem érezhetik magukat biztonságban Molenbeekben, de az iszlám fundamentalisták a világiasan öltözködő nőket is megszólják vagy megfenyegetik.
A haladó elit pedig sokáig a szőnyeg alá söpörte a problémákat – állítja Voeten. Aki felhívta a figyelmet a gettósodásra és az iszlám radikalizmus megerősödésére, azt lerasszistázták – Voeten maga is így járt egy korábbi cikke kapcsán, holott ő csak az alapvető emberi jogokat és az emberi méltóságot kérte számon. Azzal, hogy a politikai iszlám kritikáját kisebbségellenes – etnikai avagy vallási – előítéletességnek állította be, a haladó elit megerősítette a muszlim fiatalokat abbéli hitükben, hogy minden bajukért a többségi társadalmat tegyék felelőssé – véli Voeten.