A tudomány a hamis isten szerepében

2016. október 16.
CC Merrill College of Journalism Press Releases CC Merrill College of Journalism Press Releases
https://www.flickr.com/photos/umdnews/

A modern társadalmaknak is vannak főpapjai, és az különbözteti meg őket klasszikus elődeiktől, hogy nem természetfeletti forrásokra hivatkoznak, hanem a tudományra. Csakhogy a társadalomtudomány nem szállít végleges és megrendíthetetlen magyarázatokat.

A szekuláris társadalmak felkent papjai, a tudósok szeretik azt hinni, hogy a tudományos megismerés elősegíti a pusztító előítéletek és babonák lerombolását és a felvilágosult eszmék elterjedését” – olvassuk a New York Postban David Frenchtől. Cikke eredetileg a National Review-ban jelent meg, amelynek French rendszeres szerzője.

A modern társadalmakban gyakran elhangzik, hogy szakítottunk a babonás múlttal, és a tudás és az észszerűség alapján irányítjuk életünket. És nem csak a természettudósok hajlamosak így vélekedni. A társadalomtudósok is régóta igyekeznek meghatározni az emberi magatartást vezérlő tényezőket, hogy ezek segítségével optimalizálhassák a cselekvést. Az emberek mohón szomjúhozzák a tudományos magyarázatokat, amelyek – hasonlóan a korábbi babonákhoz – egyszerű megfejtést kínálnak a titokzatos és bonyolult jelenségekre. French példaképpen felhozza egy meg nem nevezett harvardi pszichológus felfedezését, aki szerint testbeszédünk megváltoztathatja az életünket, tudniillik, ha sikerül erőt mutatnunk vele, csakugyan meggyőzőbbek leszünk. Egy másik, szintén tudományos elképzelés szerint „énünk lepusztul”, ha túl sok akaraterőt használunk fel, mivel ebből a jószágból csak korlátozott készlettel rendelkezünk. Ugyancsak divatos az az elmélet is, hogy öntudatlanul is előítéletesek, rasszisták vagyunk. Ennek alapján hozunk villámgyors döntéseket, és a továbbiakban csak ezeket igyekszünk racionális érvekkel megindokolni. Ezen az alapon gondolhatjuk, hogy a fehér bőrű rendőrök hajlamosabbak feketéket lelőni, mint fehéreket. Az elméletet az „implicit gondolattársítási teszttel” támasztják alá.

Szép, szép – állapítja meg French. Kár, hogy nem feltétlenül igaz. A társadalomtudomány, elsősorban is pedig a pszichológia nagy hiányosságokkal küzd ismételhetőség dolgában. A tudományban elvárható ugyanis, hogy a kísérletek  tetszés szerinti számban megismételhetők legyenek, és természetesen azonos eredményt hozzanak. Márpedig igen gyakori eset, hogy a pszichológiai kísérleteket nem sikerül másoknak is ugyanazzal az eredménnyel megismételniük. French állítását támasztja alá egy friss kutatás, amelyben 100 pszichológiai kísérleti eredményből csak 38-at sikerült megismételni.

A testbeszéd hatásával kapcsolatos tanulmány egyik szerzője egyébként maga ismerte el, hogy egyre több bizonyíték cáfolja az eredeti feltételezést, vagyis az erőt sugárzó testbeszéd mégsem hat vissza a belső lélektani folyamatokra. Az „énlepusztulás” elméletének egyik tudora szintén elismerte, hogy egy 2000 résztvevővel végzett vizsgálat semmiféle ilyen jelenséget nem tudott igazolni. French úgy tudja, hogy a Virginiai Egyetem két kutatója éppen most készül publikálni egy tanulmányt, amelyben tételesen cáfolják a látens rasszizmus elméletét. Egyébként egy idei harvardi kutatásból az derül ki, hogy a rendőrtisztek nagyobb valószínűséggel lőnek rá fehér gyanúsítottakra, mint feketékre.

French nem állítja, hogy a tudomány csalás. Ám óva int attól, hogy az emberi természetre vonatkozó felismeréseket valláspótlékként hasznosítsuk. A nem kellően ellenőrzött és nem replikálható társadalomtudományos elméletek legfeljebb előítéleteinket erősítik, és társadalmi alkalmazásuk a babonás gondolkozás logikáját idézi.